A császármetszés menete

A császármetszés egy nagy hasi műtét, s mint ilyen, érvényesek rá a műtéti beavatkozásokra vonatkozó szabályok. Egy műtétet akkor kell elvégezni, ha a műtét kivitelezésével járó rizikó és szövődmények aránya alatta marad a műtét elmaradásakor bekövetkező rizikónak és szövődményeknek. Egy műtét elvégzésének alapfeltétele a páciens beleegyezése a beavatkozásba. A beleegyezés pedig úgy érvényes, ha a páciens megfelelő információ birtokában hozza azt meg (informed consent/informált beleegyezés).

A császármetszést altatásban (sürgős esetekben vagy ha a vezetéses érzéstelenítésnek ellenjavallatai vannak), gyakrabban vezetéses érzéstelenítésben (spinális vagy epidurális anaesthesia) végzik. A műtéti előkészítéshez hozzátartozik a szeméremszőrzet leborotválása, egyes helyeken beöntés adása vagy székletürítést segítő kúp adása, állandó hólyagkatéter felhelyezése, intravénás infúzió bekötése, savlekötő gyógyszerek adása, antibiotikus prophylaxis, a lábszárak rugalmas harisnyával vagy pólyával való felhelyezése, a kismama megfelelő fektetése a műtőasztalon és a műtéti terület fertőtlenítése és izolálása.

A magzat méhből való kiemelésének elérésére különböző irányú metszési vonalakat és technikákat használtak az évtizedek (évszázadok) során. A bőrön való metszésvonalak megváltozása esztétikai szempontból lényeges a fiatal nők számára. A nyolcvanas évekig a köldökig felfutó hosszanti metszés volt az általános. Majd egyre inkább tért hódított az úgynevezett „bikini-metszés”, melyet a szeméremszőrzet vonala felett ejtenek, s így gyakorlatilag „láthatatlanná” válik a műtét nyoma. Műtéttechnikailag és későbbi következményeit illetően a méhen végzett bemetszés helye és iránya változtatta meg a császármetszéshez és a császármetszés utáni hüvelyi szüléshez való viszonyt. A méhen középvonalban, hosszanti irányú metszést ma már csak nagyon ritka esetekben alkalmazzák, mint például nagyon kicsi, éretlen koramagzat, vagy harántfekvés egyes eseteiben. Műtét közben a magzat kiemelési nehézsége esetén, kényszerhelyzetben fordított T metszés elvégzésére is sor kerülhet. Az általános gyakorlat a haránt irányú metszés, melyet ritkábban a méhizomzat alsó szakaszán, gyakrabban az úgynevezett passzív szakaszon végeznek (sectio caesarea transperitonealis cervicalis transversa).

Napjainkban a legelterjedtebb módszer az úgynevezett Misgav-Ladach féle technika, melyet gyorsasága és jó gyógyulási eredménye miatt alkalmaznak. A műtét lényeges elemei, hogy az egyenes hasizmokat nem átvágják, hanem kézzel tompán széthúzzák, a méh nyílását is tompán (ujjal) nagyobbítják, a méhet a magzat kiemelése után a hasfal elé emelik és egy rétegben tovafutó varratokkal látják el, a hashártya rétegeit nem egyesítik.

A Misgav-Ladach féle módszer előnyei, hogy a műtéti idő lerövidül, a vérveszteség csökken, a műtét költségei kevesebbek, mint hagyományos esetben, a műtét utáni fájdalom kisebb, a gyermekágyast hamarabb lehet mobilizálni (általában 6-8 órával a műtét után), hamarabb állítható normál étkezésre és a kórházi benntartózkodás is lerövidül (gyakorlatilag hasonlóan a hüvelyi szüléshez 48-72 óra). 

Gyöngéd császármetszés azokban az esetekben végezhető, ha nem sürgősségi helyzet áll fent, terminusban, érett újszülött érkezését várjuk. Fontos a lehetőségekhez képest a stresszmentes környezet, félhomály, halk zene. vagy átlátszó paravánt alkalmaznak, vagy olyat, aminek van egy nyílása az anya feje irányába esetleg leengedett paraván mellett zajlik a császármetszés. A baba kiemelése lassan történik, sőt egyes esetekben megvárják, amíg a magzat „kiküzdi” magát némiképp hasonlóan a szülőcsatornán való áthaladáshoz. A köldökzsinór elvágása is késleltetett és egy jó állapotban született újszülött esetén nem viszik el a babát gyermekorvosi vizsgálatra. Természetesen a gyermekorvos jelen van a megszületésnél és figyeli a baba állapotát, de amennyiben azt tapasztalja, hogy a kisbaba jól alkalmazkodik a külvilági léthez, akkor az édesanyja mellkasára helyezik. Az édesapák a gyermekük megszületésénél jelen vannak. Egyes helyeken a tervezett császármetszés esetén alkalmazzák az úgynevezett „seeding”-et. Az eljárás lényege, hogy amennyiben a várandósság 36-37. hetében levett hüvelyváladékban a Streptococcus nevű baktérium jelenléte nem igazolható, akkor a műtét előtt pár órával steril gézlapokat helyeznek az édesanya hüvelyébe. A gézlapok átitatódnak az anya hüvelyflórájának mikrobiomjával, majd a baba megszületése után ezzel a gézzel áttörlik az újszülöttet. Így az az újszülött aki császármetszéssel jön világra – hüvelyi úton érkező társaihoz hasonlóan – részesülni tud annak immunrendszert erősítő hatásában.

Michel Odent (francia szülés-nőgyógyász, akinek a munkásságához fűződik a vízben vajúdás és vízben szülés elterjedése) szerint a módszer „gyöngéd császármetszésnek” való elnevezése azt a célt szolgálja, hogy a magas műtéti arányt racionalizálják és így eltussolják a túlzott operálási kedvet. Meglehetősen furcsa a Frederick Leboyer (francia szülész-nőgyógyász, akinek a nevéhez fűződik a Gyöngéd születés és a Szülés gyöngéden című, magyarul is megjelent könyvek) által hirdetett gyengéd szüléssel való asszociáció, mivel a szokványos technikától csak néhány részletben eltérő történés a műtét tényén nem változtat.

A weboldal a jobb felhasználó élmény érdekében cookie-kat használ.  Bővebben….