A császármetszés egy nagy hasi műtét, melynek az anyára és az újszülöttre nézve is lehetnek szövődményei. Az anyai morbiditási (megbetegedési) és mortalitási (halálozási) mutatók a különböző statisztikák szerint 2-4 szeres kockázatot mutatnak.
Mint minden sebészeti beavatkozásnál a leggyakoribb problémák a vérzés, fertőzés (sepsis és ennek következtében lehetséges méheltávolítás) és sérülés (anyánál: hólyag és bélsérülés, babánál: szike által okozott bemetszés, idegsérülés, csonttörés) lehetnek. A trombózis, súlyos légzési nehézségek, sokk, veseelégtelenség, vérátömlesztés, tüdőembólia nem az anyai életkor növekedésével, hanem a császármetszések arányának növekedésével vannak összefüggésben. A spinális („gerincközeli”) érzéstelenítés szövődményeként akár több napig is tartó, úgy nevezetett „postpunctios” fejfájás léphet fel.
A műtét alatt a nő mozdulatlanságra ítélve, gyógyszeres relaxáció alatt fekszik a műtőasztalon. A felületes izommunka korrekció nem működik, a testsúllyal terhelt szövetek vérellátása romlik. Ez sérülést idézhet elő. A műtét során alkalmazott elektromos műszerek esetenként égési sérüléseket okozhatnak.
Egy kutatás arról számol be, hogy a hüvelyi úton született újszülöttekhez képest a programozott császármetszéssel született babáknál gyakoribb a légzésprobléma. Ez különösen igaz akkor, ha a császármetszés a 37. héten történik. Ezért amennyiben programozott császármetszés a döntés, javasolt megvárni a betöltött 39. várandóssági hetet, ha van erre lehetőség. A programozott és vajúdás alatt történő császármetszések közötti különbség a vajúdás hormonális változásaiban kereshető. A vajúdás során termelődő stresszhormonok felkészítik az újszülöttet. Ezért több helyen a műtétet megelőző egy-két órában szintetikus oxytocint adagolnak az anyának, hogy elinduljanak a méhösszehúzódások. Ettől az eljárástól azt várják, hogy a magzatot a méhösszehúzódások „stressze” felkészíti a külvilági élethez való alkalmazkodásra
A császármetszésnek vannak időben hamarabb (közvetlenül a műtét utáni időszakban) és későn (hónapokkal vagy akár évekkel később) jelentkező hatásai. Ezek a hatások anyára és gyermekére és természetesen az apára is vonatkozhatnak. A hatások kiterjedhetnek a következő fogamzásra, várandósságra és szülésre egyaránt.
Testi szinten gyakoribbak a fertilitási problémák, méhen kívüli terhesség, idő előtti lepényleválás, a méhlepény belenövése a méhizomba (placenta accreta), összenövések, krónikus kismedencei fájdalom, „Niche” (császármetszés hegének elégtelen gyógyulása), melyeknek újabb operációk lehetnek a következményei. Sok helyen az előzetes császármetszés diagnózisa egyértelműen műtétes szülést jelent a következő várandósságban. Ez már többnyire elektív (programozott) császármetszés, annak minden esetleges – már előzőekben említett – következményével.
Császármetszés után az anyai érzések széles spektruma jelentkezik: a megkönnyebbülés, csalódottság, frusztráció, öröm és boldogság, kudarc, nehézség a baba ellátásában, bűnösség érzés, harag, egyetértés a műtéttel, bűntudat és csalódottság a szülési élmény elmaradása miatt, bizonytalanság, hogy mit fog tenni, amikor hazamegy. Az apai érzések hasonlatosak: félelem az anyáért és a gyermekért, mellőzés érzés, öröm és boldogság, harag, bűnösség, hogy miatta került ebbe a helyzetbe, nehézség a baba ellátásában és az is szintén, hogy mit fog tenni, amikor a család hazamegy.
Az emocionális hatások között találkozhatunk azzal is, hogy néhány anyának nehézséget okoz a babával való kapcsolat. Vannak, akik elutasítják a szexuális együttlétet, mivel ennek egy újabb terhesség lehet a következménye.
Egy nehéz, esetleg traumatikus szülés után a babához való kötődés nehezebben alakulhat ki. Vannak nők, akik egyenesen a gyermeküket hibáztatják a nehéz szülésért. Saját magukat védhetik úgy, hogy az anyasággal járó napi feladatokat szinte robotszerűen végzik el, így a szüléssel kapcsolatos intenzív érzéseiket távol tartják.
Ha a császármetszés altatásban történik, a nő nem élheti át az anyává válás szertartását. Mivel a szertartások lényege a tudatos átélés, erről – és egyben gyermeke megszületéséről is – lemarad az asszony. Az életadás aktív folyamat, mely ebben az esetben elmarad. Sokszor ez a „ráébredés” váltja ki a következő várandósságnál a természetes szülés iránti igényt.
Megfigyelések szerint elektív császármetszés után gyakrabban találkozunk a szoptatási problémával. Ennek magyarázata, hogy sem az anya sem a baba nincs még felkészülve, a vajúdásban, szülésben működő hormonok még nem kezdték meg aktív működésüket. Ezek az anya-baba párosok több segítséget igényelhetnek a szakemberektől, hogy gördülékennyé tegyék a köztük lassabban felépülő kapcsolódást.
A kórokozók világába való megszületésnél a legfontosabb, hogy az újszülött leghamarabb az édesanyjával kell, hogy kapcsolatba kerüljön. Mivel az újszülöttek vérében az antitestek szintje azonos az anyáéval, azok a mikrobák, melyekkel a baba az anyja testén találkozik, ismerősek számára. Császármetszés esetén a műtő levegőjében lévő, és a személyzet által átadott mikrobákkal találkozik először a baba. Ráadásul a műtét utáni szeparáltság megfoszthatja őt az első csepp colostrumtól, melynek védő hatása így nem vagy csak időben késve tud érvényesülni. Emiatt az újszülött kialakulóban lévő bélflórája más lehet, mint hüvelyi úton született társáé. Ennek a problémának a megoldására elterjedőben van az a gyakorlat, hogy a tervezett császármetszések előtt az édesanya hüvelyébe streril gézt helyeznek, majd a baba kiemelése után ezzel a hüvelyváladék mikrobiomjával átitatott anyaggal áttörlik az újszülött arcát, kezét, testét.