Történetek

A Ti történeteitek

„Nagyon elégedett vagyok a közös munkával. Élveztük a babával a kapcsolatanalízist. Fontos volt kiszakadni a napi rutinból, megállni egy-egy órára, amikor tényleg csak a babára figyelhettem. Ez segített abban, hogy a várandósság örömteli várandósság és ne terhesség legyen. A jövőre nézve is megalapozza a harmonikus szülő-gyermek kapcsolatot. Hasznos útmutatást kaptam minden alkalommal a felmerülő témákkal kapcsolatban (babavárás, életmód, szülés, születés, önismeret, párkapcsolat, családi kapcsolatok, gyermeknevelés stb.). Erőt és bátorságot adott a hétről hétre felmerülő kérdések, nehézségek megoldásához.

Mindig kedves emlék marad és örülök, hogy ráakadtam erre a lehetőségre. A következő babával is szeretnék majd foglalkozásokra járni. Minden kismamának csak ajánlani tudom.”

-Otilia, 2020-

„Mindkét kisfiam világrajövetelét Ági kísérte. Ott volt a kezdetektől a születésük pillanatáig, és még utána is.
 
Neki köszönhetem, hogy örömmel tudok visszaemlékezni mind a várandósságra, mind a szülésre. Az első várandósság alatt segített felkészülni a Nagy pillanatra és az utána következő hetekre, hónapokra; ha kismamaként segítség kellett, ha szoptatási tanács kellett, ha egy hatékony bababarát fogzást enyhítő megoldásra volt szükségünk, akkor is őt kerestük; a két terhesség közti több veszteség alatt is mindig ott volt nekünk, és végül az ő iránymutatásának köszönhetően mondhatom ma el magamról, hogy két, egészséges, imádnivaló fiú édesanyja vagyok. KÖSZÖNÖM!”
 
– Baranyai-Szolnok Andi –

„Sokkal több történt, mint amit elképzeltem. Én csak annyit szerettem volna, hogy tudatosabb szülőnek érezzem magam, mint amit én láttam az irányomban a szüleim részéről. De nem gondoltam, hogy bármi hiba lenne a gondolkodásmódomban, vagy hogy lehetne ezt még jobban fejleszteni. Ehhez képest nagyon fontos dolgot tanultam meg a saját anyukámmal és magammal kapcsolatban. Most tudatosult bennem, hogy én nem az én igényeim szerint kaptam meg mindenféle szülői támogatást, hanem aszerint, ahogy anyukám jónak látta. Nem gondoltam eddig bele, hogy nem feltétlenül ugyanolyanok az igényei a gyerekemnek, csak azért, mert az én gyerekem. És ezzel a felismeréssel az anyukámmal való kapcsolatom is fejlődésnek indult. Mély beszélgetéseket indított el a családommal a közös munka, és nem hittem, hogy ez gyógyulási folyamat is lesz a számomra, de így történt. 

Nagyon élveztem minden alkalmat, és ahogy azt elmondtam, ez volt a hétnek az a pontja, amikor nyugvópontra került bennem minden. Amikor este úgy aludtam el, hogy jó anyának érzem magam, vagy amikor megnyugszom, hogy rendben lesznek a dolgok körülöttem. Fontos volt számomra, hogy lehettem zaklatott, kiborulós, sírós; mégis támogatást és soha nem lecseszést kaptam érte, még ha banális is volt a problémám. 

A hiányérzetem annyi, hogy ez nem tarthat örökké. „

 – Zsófi, 2020 –