A várandósság kísérő tünetei a várandósság felismerésében segítenek (a korai időszak „gyanújelei”), védik a megfogant babát és az anya másállapotra való odafigyelését segítik. Legtöbbjük teljesen ártalmatlan tünet, vannak, amelyek kellemetlenséget okozhatnak, de lehetnek olyanok is, amelyek megnehezítik a várandós nő napjait. Egy részük átmeneti ideig áll fenn (pl. reggeli émelygés, hányinger) és néhányuk a kialakulás után végigkíséri a várandósságot, esetleg továbbra is fennmaradnak (pl. visszér). Egyszerűbb esetekben bizonyos kísérő jelenségek nem igényelnek kezelést, más esetekben a kellemetlen tüneteket csökkenteni lehet gyógyszermentes módon. Vannak olyanok is azonban, melyek bevezetői vagy figyelemfelkeltői lehetnek komolyabb problémának (pl. fejfájás + fokozott vízvisszatartás). Ezekben az esetekben fontos, hogy orvoshoz forduljon a várandós nő.
Émelygés, hányinger, hányás, „reggeli rosszullét”
Klasszikus tünetei a koraterhességnek. A megfogant babák így hívják fel a figyelmet magukra, s ezt a jelet a nők jól értelmezik. A hányinger, hányás a leggyakoribb a reggeli órákban, de a nap folyamán bármikor előfordulhat, sőt egész nap is tarthat. Éjszaka ritka, bár ha a kismama felkel, ekkor is lehet hányingere. A „reggeli rosszullétre” inkább a hányinger, mint a hányás a jellemző, bár ez többnyire öklendezés, mivel a gyomor üres és csak kevés nyákot termel. A hányás mértéke nem csak egyénenként, hanem ugyanazon nő egymást követő terhességei során is változhat. Pontos oka nem ismert,valószínű, hogy több tényező együttes hatására jön létre: hormonális (humán choriális gonadotropin hCG), anyagcsere (szénhidrát), kémiai változások. A vegetatív idegrendszer labilitása (mely az alapvető életfunkciókat szabályozza) is lehet az egyik kiváltó ok. Pszichés tényezők is szerepet játszhatnak megjelenésében: a félelem, aggódás, bizonytalanság, néha a várandósság tudat alatti elutasítása. Többnyire az első három hónapban fordul elő (első trimeszter, 12-14.hét), van akinek félidőig (régi asszonyi bölcsesség: „majd, ha megmozdul a baba elmúlik a hányinger, hányás”), ritka esetekben a várandósság végéig fennáll. Érzetre lehet enyhe fokú, gyomortájon érezhető teltségérzés, de lehet súlyos, hullámokban jelentkező és gyakran hányással végződő is. Koraterhességben gyakran fokozódik a szagokkal szembeni érzékenység (különösen jellemző a dohányfüst, kávé, alkohol, zsíros ételek illata) és ez is kiválthatja, vagy fokozhatja a hányingert. Ezek miatt sokszor étvágytalanság jellemző a korai várandósra és ezzel összefüggésben a testsúly is csökkenhet. Ez azonban elmúlik az első trimeszter végére és elindul a súlygyarapodás. Azoknál a nőknél, akiknél gyakori az öklendezés és hányás, a hasi izomzat érzékennyé és fájdalmassá válhat. Ez azonban rövid időn belül elmúlik, ártalmatlan, a méhben fejlődő magzatra nincs hatással. Abban az estben, ha a várandós nőben nem marad meg semmi folyadék vagy táplálék, a hányás fokozódik az első trimeszter után is, vagy később visszatér: orvoshoz kell fordulni.
Gyomorégés
A gyomorégés nem terhes állapotban is előfordulhat (főleg gyomor és nyombélfekély esetén), várandósságban betegségek nélkül is gyakori, a nők kb. 10%-át érinti. Tipikusan első és a harmadik trimeszter tünete lehet. Az első trimeszterben megjelenő tünet oka, hogy a várandósság alatt termelődő sárgatesthormon (progeszteron) a nyelőcső és a gyomor közötti körkörös záróizmot (cardia) ellazítja és ezáltal az amúgy is csökkent motilitású gyomor savas tartalma a nyelőcső alsó részébe bekerül. Az égető érzés a mellkas alsó-középső részén lép fel, közvetlenül a szegycsont alatt és gyakran kevés savanyú folyadék felböfögésével társul. A várandósság utolsó heteiben a megnövekedett méh a gyomrot az eredeti helyéről elmozdítja és ezáltal a visszaáramlást fokozza. Amikor az alsó bordákra kifejezett súly nehezedik, a gyomorégés kifejezetten kellemetlen lehet. A gyomorégés a következő esetekben fokozott lehet: akiknél az átlagosnál sokkal több a magzatvíz, ikerterhességek és a magzat medencevégű fekvése esetén.
Fokozott nyálfolyás
Ritkán a várandósság „bejelentő” tünete. Ilyenkor a szövetek lazábbá válnak, vérbőségük növekszik, a nyálka és más váladékok termelődése is fokozódik. A nyálmirigyek nagy mennyiségű váladékot juttatnak a szájüregbe, melyet a várandós nő képtelen lenyelni. Kellemetlen ízérzéssel is együtt járhat. Egy egészséges ember naponta kb. másfél liter nyálat termel, melyet „gondolkodás nélkül” lenyel. Abban az esetben, ha a várandós nőt a napi teendőiben, étkezésben, alvásban is zavarja az extrém mértékű nyáltermelés, orvoshoz kell fordulni.
Gyakori vizelés
A várandósság egyik legkorábbi tünete, a középső trimeszterben általában csökken, majd az utolsó harmadban ismét erőteljesebbé válik. Koraterhességben az ok, hogy a kismedence vérellátása fokozódik (a magzat fejlődése érdekében), a hólyagnyak ereiben vérbőség lép fel és ez annyira irritálja a hólyagot, hogy a legminimálisabb mennyiségű vizelettől is meg akar szabadulni.
Az utolsó hetekben a magzati koponya kezd a medence bemenetére illeszkedni. Ez izgatja a hólyagot, és sűrűbbé teszi a vizeletürítést. Néha vizelettartási képtelenség is felléphet, amikor néhány csepp vizelet akaratlanul távozik a hólyagból. Ez gyakran erőteljes magzatmozgáskor vagy tüsszentéskor, köhögéskor fordulhat elő. Abban az esetben, ha a sűrű vizelést fájdalom, kellemetlen égő érzés kíséri, orvoshoz kell fordulni.
Székrekedés
A várandósságra jellemző „ellazulás”, mely a sárgatesthormon hatására jön létre, sajnos nemcsak a méh izomzatát érinti a baba megtartása érdekében, hanem az egész szervezetre jellemző állapotot hoz létre. Ennek hatására a bélrendszer is elernyed és a béltartalom továbbítása lelassul. Ha a széklet hosszabb ideig tartózkodik a bélrendszer aló részében, a vízvisszaszívás következtében keményebbé válhat, kialakul a székrekedés. A helytelen ürítési szokások is szerepet játszhatnak a folyamat rosszabbodásában. A harmadik harmadban az egyre gyorsabban növekvő magzat a beleket eltolja a hasüreg más pontjára, ezzel is nehezítve a normál bélperisztaltikát. Oka lehet még a várandósság alatti vaspótlásra adott készítmények, magnézium hiány (különösen, ha a várandós nő fáradékonyságra és lábikra görcsökre is panaszkodik egyidejűleg), stresszes életmód, szorongás, mely a belek falában lévő simaizmokat összehúzza és ezáltal a továbbítást nehezíti. A székrekedés aranyér kialakulására is hajlamosít.
Aranyér és visszeresség
Kialakulásában a hormonális hatásokon kívül (sárgatesthormon), családi halmozódás, örökletes tényezők, kötőszöveti gyengeségre való hajlam (fehér bőrű, striákra is hajlamos nők), álló foglalkozás, többedik várandósság és a növekvő magzat is szerepet játszik. A baba a hasüregben az alsó testfélből visszaáramló vénákra gyakorol nyomást. Ennek következtében a lábakon, a szeméremtesten és a végbélnyílásnál (aranyér) alakulhatnak ki vénás tágulatok.
A székrekedés és az ezzel járó erőlködés, a végbél vénáiban való nyomásfokozódás elősegítik az aranyér kialakulását. A korai aranyér tünete a végbél körüli érzékenység, mely a szorulásos széklet ürítésekor kifejezettebbé válik. A folyamat előrehaladtával viszketés, égő érzés, fájdalom, állandó végbéltáji teltségérzet, majd vérzés is megjelenhet különösen székletürítéskor. A kitágult vénák először csak székletürítéskor jelennek meg a végbélnyílásban majd visszahúzódnak, később már véglegesen kitüremkednek. Súlyosabb esetekben kizáródhat, ez erős fájdalommal jár, az aranyér megduzzad, kemény csomó formájában tapintható. Ritkán előfordul, hogy vérrög (trombus) alakul ki az aranyérben. Az aranyeres tünetek kialakulása a medencealap gyengeségére hívja fel a figyelmet. Legnagyobb részük a gyermekágyas időszakban spontán visszafejlődik, más részük kezelést igényel.
A vénák feladata, hogy a szívbe visszaszállítsák a vért. Mivel faluk az artériákhoz képest sokkal gyengébb izomzattal rendelkezik, ezért bizonyos szakaszonként páros billentyűk biztosítják a vér visszafolyásának megakadályozását. Ha a vénák kitágulnak, a visszaáramló vér tartós nyomást gyakorol a véna falára, az egy idő után hosszabb, kanyargósabb, vastagabb lesz, a billentyűk működése elégtelenné válik, kialakul a visszeresség. A vastagabb, felülethez közel futó vénák, kacskaringós tágulatai kellemetlen tüneteket okozhatnak: a láb elnehezedése, teltségérzés, fájdalom. A lábszáron megjelenő „seprűvénák”, a bőr alatt lévő kiserek esztétikai problémái, a látványon kívül problémát általában nem okoznak. A szeméremtesten lévő vénák duzzanata égő érzéssel, fájdalommal járhatnak, szülés után többnyire nyomtalanul visszafejlődnek.
Hüvelyi folyás
A várandósság egész ideje alatt előfordul, ami a hüvely és a méhnyak fokozott vérellátásának a következménye. A hüvelynyálkahártya megvastagszik, a méhnyakban lévő mirigyek is több váladékot termelnek. Nem várandós állapotban normál körülmények között a hüvely savas vegyhatású a Lactobacillusok által termelt tejsav következtében. A várandósság miatti hormonális változás következtében a hüvelyi környezet lúgosabb lesz. Emiatt könnyebben kialakulhat hüvelyi folyás, ami nyákos, színtelen vagy fehéres színű lehet és nem társul hozzásemmiféle érzékenység és fájdalom. A várandósság előrehaladtával egyre több lehet a váladék, de sohasem válik kellemetlen szagúvá és a hüvely nem lesz fájdalmas.A várandósság bizonyos időszakában előfordulhat, hogy a méhnyak belső felszíne kitüremkedik a külső méhszáj felszínére, ami vöröses folt formájában látható. Ennek oka a terhességi hormonok hirtelen megszaporodnak. Ez fokozhatja a folyás mennyiségét, de fájdalmas és égő érzést soha nem okoz.
Fáradtság
A fáradtság, gyengeség és bágyadtság a korai időszak élettani tünete. Így érzékelik a nők, hogy a szervezetben történő változásokhoz sok energiára van szükségük. A várandósság első három hónapjában ezek a tünetek kifejezettebbek, és az émelygéssel, hányingerrel együtt a várandós nő egyébként energikus személyiségét megváltoztathatják. A középső trimeszterben a fáradtság általában megszűnik, majd a szülés közeledtével ismét visszatérhet. Ilyenkor gyűjti a vajúdáshoz, szüléshez szükséges energiát a női szervezet.
Légzési nehézség (légszomj)
A várandósság vége felé a megnövekedett méh a hasűri szerveket és a rekeszizmot felfelé – a bordák alá – tolja és a légző-munkában szerepet játszó rekeszt gátolja a mozgásban. Ez nehezített légzéshez és időnként légszomjhoz vezet. A várandós nő mélyebb légzéssel igyekszik növelni a légzéstérfogatát. Az első babájukat várók körülbelül 36. hét után megkönnyebbülést érezhetnek, mivel a magzat feje lejjebb kerül a medencében és ezzel a méh felső része is alább száll. A rekeszre nehezedő nyomás megszűnik, több hely van és ezzel a légzés is javul. Amennyiben a légszomj hirtelen lép fel vagy légúti fertőzéshez kapcsolódik, azonnal orvoshoz kell fordulni.
Véna Cava Szindróma
Az alsó testfélből és a hasüregből érkező vénák egy véna cava nevű gyűjtőérbe ömlenek, mely a szívbe vezeti az elhasznált vért. Ez az ér az anya gerincoszlopának jobb oldalán fut felfelé. Mivel a vénák fala kevésbé izmos, mint az artériáké, ezért könnyebben összenyomhatók. Amikor a várandós nő (többnyire a harmadik trimeszterben) a hátán fekszik és a méh súlya ránehezedik a véna cavara, abban a keringés lassul. Az anya először légszomjat, szédülést, rosszullétet érezhet, és amennyiben nem történik testhelyzet változtatás (legjobb ilyenkor az anyának a bal oldalára fordulni, így a megnövekedett méh súlya lekerül a vénáról), akár el is ájulhat. Szerencsére a nők érzik, hogy számukra mi a megfelelő testhelyzet, így ritkán alakul ki ájulás.
Ájulás
Koraterhességben elsősorban hormonális hatásra, valamint a vegetatív idegrendszer átállása miatt fordulhat elő. A várandósság későbbi időszakában a növekvő méh több vért igényel. Amikor a vérnyomás csökken és elér egy bizonyos értéket, akkor az agy vérellátása csökken. Ennek következtében gyengeség, ájulásszerű érzés léphet fel, és néhányan valójában el is ájulnak. Ez szerencsére önmagában sem a magzatra, sem az anyára nem káros. Előfordulhat, hogy a nő az ájuláskor leesik a földre, és ez sérülést okozhat. Ezért, ha a várandós azt érzi, hogy el fog ájulni, feküdjön le és lélegezzen mélyen. Ezzel elősegíti a megfelelő mennyiségű vér visszajutását a szívbe, és így a vérnyomás helyreáll.
Derékfájás, medenceövi fájdalom
A sárgatest hormon a szervezet más részeihez hasonlóan az izületekben, ínakban és szalagokban is fellazulást okoz. Ez a medence-övet összetartó izületekben és a gerincoszlopot összetartó szalagokban is megjelenik. A várandósság alatt kialakuló helytelen testtartás (a lumbosacrális görbület fokozódik), súlynövekedés, erős fizikai igénybevétel, a nem megfelelő lábbeli, komoly megterhelés a gerincoszlop és a gerincoszlop közötti izületi összeköttetésekre. A szalagok fellazulása az izületeket mozgékonyabbá teszik, és a megterhelés kellemetlen fájdalomérzetet okozhat. A valódi klasszikus várandósság alatti derékfájás a csípőcsont és keresztcsont izületi összeköttetésben (sacroiliacalis izület) jön létre. A fájdalom a középvonaltól kb. 3 cm-re jelentkezik, és a farpofába sugárzik ki, forgómozgásra erősödik. Emiatt sokszor az ágyban való megfordulás is nehezére eshet a nőnek. A hasfali izomzat megfeszülése miatt (a magzat „nekifekszik” a hasfalnak a medence előredőlése következtében) a súly a hát izomzatára nehezedik. Ez megerőlteti a hát izomzatát, és tovább rontja a derékfájást.
A várandósság vége felé a szervezetben termelődő relaxin hormon hatására az egyébként szorosan tartó izületek (keresztcsont-csípőcsont közötti izületek, valamint a két szeméremcsont találkozásánál lévő izület) elkezdenek fellazulni. Ez készülés a magzat kiengedésére, hiszen a szülés alatt az anyai szervezet és a magzat teste is igazodik egymáshoz a sikeres szülés-megszületés érdekében.
A magzati koponya az utolsó hetekben beilleszkedik a medence bemenetébe, ezáltal idegeket nyomhat. Az ágyékban érezhető fájdalom kisugárzik a comb elülső-belső részébe és kisugározhat egészen a térdig. Ritkábban a comb hátsó része fáj, ez is idegleszorítás következménye lehet.
A hasfal izomzatának megfeszülése
A méh növekedésével a hasfal kezd előre domborodni. Ez általában a 16-20. hét körül kezd megjelenni, ilyenkor kezd a hasfali izomzat megnyúlni. A haskörfogat növekszik, és a várandósság végén elérheti a 100 cm-t. Az izomzat feszülése okozta kellemetlen érzés a szeméremcsont felett a 20. hét körül jelentkezhet, és átlagosan 3-4 hétig tarthat. Jellemző az esti órákban, fizikai munkavégzést követően, jelezve azt, hogy több pihenésre van szükség. A helytelen testtartás fokozhatja a túlfeszülését. A hasfal izomzata a szülést követő hetekben-hónapokban képes tökéletesen visszanyerni eredeti tónusát, amennyiben a várandósság alatt nem nyúlt ki túlzott mértékben. Túlfeszülést okozhat az elhízás, ikerterhesség és az átlagosnál jóval több magzatvíz.
A várandósság előrehaladtával és a hasfal feszülésével együtt előfordul, hogy a köldök kisimul, majd kifelé fordul. Néha ez érzékenységgel, fájdalommal párosul, mivel a ruha folyamatosan dörzsöli, irritálja. Ritkán köldöksérv is előfordulhat.
Fejfájás
A várandósság alatt -csakúgy, mint anélkül- bármikor előfordulhat. Koraterhességben gyakran társul hányingerhez. Azok a nők, akiknek rendszeresen szokott migrénes fejfájásuk lenni, általában javulásról számolnak be a várandósságuk alatt. Gyógyszerrel nem befolyásolható fejfájás esetén, amelyhez látási zavarok, gyomorszáj környéki fájdalom vagy hányás is kapcsolódik, azonnal orvoshoz kell menni.
Fokozott festékképződés, pigmentáció
Várandósság alatt a festéklerakódás, pigmentáció fokozódik. Ez a bőrben lévő festékképződésért felelős sejteknek (melanocyták) a fokozott működése miatt történik. Jellemző területek a mellbimbó és bimbóudvar területe, a hasfal középső vonalában megjelenő sötét vonal (linea fusca vagy nigra), a festékes anyajegyek, szeplők megjelenése, és/vagy színük erősödése, az arcon a májfoltok (cloasma gravidarum) és az ajkak körül sötét csík megjelenése, valamint a már meglévő hegek sötétedése. A festékképződés egyénenként változik, bár kifejezettebb a sötét szőrzetű és bőrű nőknél. A szülés után gyorsan elmúlik, de főleg sötét bőrűeknél több hétig, vagy esetleg hónapokig is megmaradhat.
A mellbimbó és bimbóudvar sötétedése az újszülött számára a táplálkozás helyét, a tej forrását jelölik.
Terhességi csíkok (striák)
A bőr feszülése, a gyors és nagyfokú hízás, az egyénre jellemző kötőszöveti gyengeség esetén a bőr „megrepedezik” és kialakulnak a terhességi csíkok. Típusosan a hasfal két oldalán, a csípőn, a farpofákon, a combokon és a melleken a leggyakoribb a megjelenésük, de előfordulhatnak a karokon is. Megjelenésükkor sötét-lilás csíkok lehetnek, amelyek sokszor viszketnek is a feszülés miatt. Színük az áttűnő hajszálerek miatt ilyen. Szülés után vékonyabbak lesznek, színük először kékessé válik, majd hónapok elteltével gyöngyházfényűvé válnak.
Izomgörcs
A várandósság alatt a legjellemezőbb a lábikragörcs. Főleg a harmadik trimeszterben jelennek meg és sokszor az éjszakai nyugalmában zavarják meg a várandós nőt, aki kemény csomót tapint a görcs helyén, és éles fájdalmat érezhet. Legjellemzőbb a vádliban és a comb hátsó felén. Oka lehet a vér kalcium és/vagy magnézium szintjének csökkenése, az alsó végtag keringésének romlása. Az izomzatban végleges károsodást nem okoz.
A kerek méhszalag okozta fájdalom
A méhet a medencében szalagok függesztik fel, tartják a megfelelő pozícióban. Az úgynevezett kerek méhszalagok a méh felső-külső részéből indulnak és lefelé haladva kétoldalt az ágyékban végződnek. A várandósság 16-20. hete között szokott jelentkezni a feszüléssel kapcsolatos kellemetlen érzés, előfordulhat azonban, hogy csak a 28. és a 32. hét között, majd spontán megszűnik. Húzó, szúró jellegű fájdalom, amely a méh valamelyik oldalán érezhető. Néha izomlázhoz vagy izomránduláshoz hasonló érzést okoznak. Kezelést nem igényel.
Bordaív fájdalom
A várandósság harmadik trimeszterében jelentkező fájdalom, mely a megnagyobbodott méh alsó bordákra gyakorolt nyomása miatt alakul ki. Gyakoribb a jobb oldalon, mivel a méh megnagyobbodása jobb oldalt kifejezettebb, és nagyobb a bordákra nehezedő nyomás. Ülő helyzetben a fájdalom kifejezettebb lehet, mint álló vagy fekvő helyzetben.
Mellfeszülés
A mellek feszülése a koraterhesség egyik jellemző tünete. Az emlők a hormonális változások valamint a vízvisszatartás következtében megnagyobbodnak, megduzzadnak, nyomásérzékennyé válnak és némelykor szúró, feszülő érzést okoznak. A bimbóudvar kiszélesedik, sötétebb lesz és kásaszemhez hasonló kiemelkedések láthatók rajta (Montgomery mirigyek). Tapintásra az udvar megráncosodhat, a bimbó megmerevedhet, mélyebben pedig a tejmirigyeknek megfelelően keményebb göböket érezhet a várandós nő. Sokszor a mellbimbók érzékennyé válnak, a ruha tapintását is nehezebben viselik. Szexuális együttlétkor az érzékenység miatt esetenként nem esik jól az emlők érintése. A mell felkészül a baba fogadására, táplálására, többé már nemcsak a nő ékességei, díszei, hanem a baba számára létfontosságú szervek.
Vízvisszatartás
A várandóssággal együtt járó hormonális változások hatására a női szervezetben a vízvisszatartás fokozódik. Az arc duzzanata sokszor mások által hamarabb észrevehető várandóssági tünet, mint ahogy a nő bizonyosságot szerez a baba megfoganásáról. A várandósság végén, a szülés megindulás előtti napokban jellegzetes változások jelenhetnek meg a kismamán: az ajkak megvastagodnak, az orr látványosan megduzzad. Az orr nyálkahártyája is ödémássá válhat, fokozódhat a váladékképződés, mely a légzést megnehezítheti.
A gravitáció következtében a duzzanat a lábakon a bokák körül is megjelenhet. Ez különösen estefelé, hosszantartó állás után és nagy melegben gyakori. Normál esetben éjszaka elmúlik. Az ujjak duzzanatára sokszor az hívja fel a figyelmet, hogy a várandós nő nem tudja a gyűrűjét lehúzni. Esetenként kellemetlen érzés, fájdalom is kísérheti. Az alsó végtag duzzanatával ellentétben, a reggeli órákban kifejezettebb, az ujjak merevek, fehérek, bizseregnek, zsibbadnak. Jellegzetes formája a kézen lévő duzzanatnak az úgynevezett „alagút szindróma” (carpal tunnel syndroma). Ilyenkor a csukló belső felén lévő, szövetek által létrehozott alagúton keresztül futó inak és idegek a fokozott vízvisszatartás miatt nyomás alá kerülnek. Jellegzetes tűszúrásszerű fájdalom, égő érzés, a kéz ujjainak (kivéve a kisujj), izületeinek merevsége, mozgáskorlátozottsága jellemző. A kéz mozgatásával a merevség és a zsibbadás a felhalmozott vizenyő eloszlatásával fokozatosan oldódik. Szülés után a vizenyő kiürülésével a tünetek megszűnnek.
Alvászavarok
Amíg a várandósság első trimeszterében a fokozott alvásigény jellemző, a harmadik trimeszterben az alvászavarok jelenthetnek problémát. Sok nő küszködik különböző fokú alvászavarral, vannak olyanok, akik nehezen tudnak elaludni, amikor végre elaludtak, néhány órai alvás után felébrednek, és hiába várják az álmot. Az álmatlanságnak testi és lelki okai is lehetnek. Testi okok közül a hőhullámok, gyakori vizelési inger, az éjszakai erőteljes magzatmozgások, hőhullámok okozhatnak elalvási nehézséget. Az egyre növekvő magzat, elnehezedő pocak miatt nehéz kényelmes pozíciót találni. A szülés előtt álló nő aggódhat a közelgő esemény miatt, az álmok nyugtalanná válhatnak.
Duzzadt fogíny
A várandóssággal együtt járó szöveti fellazulás, fokozott vízvisszatartás a szájüregben is éreztetheti hatását. A fogíny fellazulása, duzzanata miatt a fertőzésekkel szembeni fogékonyság is növekedhet. A várandóssággal összefüggő fogvesztések hátterében általában nem a fogak romlása, hanem a fogágybetegségek megjelenése az ok. A harmadik trimeszterben a fogíny vérezhet és fájhat is.
Vérszegénység
A várandósság alatt a keringő vér mennyisége kb. 1-1.5 literrel megnövekszik. Az úgynevezett alakos elemek aránya (pl: vörösvértestek) kisebb mértékben, míg a „folyadék rész” (vérplazma) nagyobb mértékben növekszik. Ez egy relatív felhígulást mutat egy egységnyi vérben. Ez az oka annak, hogy a laborleleteken bizonyos értékek a normál referencia tartományok alatt vannak. A referencia tartományok a nem terhes nők normál értékeit mutatják. A „másállapot” a laborértékekben is megmutatkozik. A keringő vér mennyiségének a megnövekedése biztosítja a magzati vérkeringéssel megnövekedett igényt, de úgy is gondolhatunk rá, mint a szervezet előkészületét a szülésnél és a gyermekágyi időszak korai szakában történő fiziológiás vérveszteségre.