A szüléskor jelentkező fájdalom csillapítása állandó igényként merül fel a várandós nők körében. Ez sokszor azon a feltevésen alapul, hogy a fájdalom egyenlő a szenvedéssel. Vajon miért van az, hogy egyes nők „könnyű” szülésről számolnak be, míg mások az elviselhetetlen szenvedésről? A szüléskor jelentkező fájdalomérzetet sok dolog befolyásolja: félelem, szorongás, bizonytalanság, saját elvárás, a környezeti elvárások, előző szülészeti események száma és élményei, korábbi fájdalomélmények, saját születésélmény, a magzat helyzete, testhelyzet, beavatkozások és jellegük, elégtelen támogatás. Fontos tudni, hogy a szülés folyamatát elősegítő méhösszehúzódások okozta érzések egy természetes folyamat részei (szemben más betegségből, sérülésből, műtétből adódó fájdalommal). A jól működő anyai szervezet méhtevékenységgel segíti a világra a magzatot. Vajúdás alatt a női szervezetben a szülési folyamatot előrevivő oxytocin mellett egy endorfin nevezetű (morfinhoz hasonló) anyag is termelődik, mely fájdalomcsillapító hatású. Ennek az anyagnak a termelődéséhez, azonban biztonságos, támogató, lehetőség szerint beavatkozás-mentes környezet szükséges, mivel a stresszhatásra termelődő adrenalin ezt gátolja. A természetes fájdalomcsillapítást alkalmazó szakemberek nem a fájdalom eltüntetésére törekszenek, hanem arra, hogy abban a megtapasztalásban segítsék a vajúdó nőt, miszerint gyógyszerek és beavatkozások nélkül is képes megszülni gyermekét.
Természetes, gyógyszermentes eljárások Tapasztalatok bizonyítják, hogy a szülés akkor halad jó ütemben, ha a szülőnő biztonságban érzi magát elsősorban az őt körülvevő emberek által, másrészt a megfelelő környezet megteremtésével. A vajúdásnál nyújtott segítség sokszor azoknak a dolgoknak az együttese, melyek könnyen, mellékhatás-mentesen, megfelelő ismerettel és empátiával, kis leleményességgel és nyitottsággal kivitelezhetők.
A szülési fájdalom csökkentésének gyógyszer nélküli lehetőségei: intimitás biztosítása, szóbeli bátorítás, társas támasz, szabad mozgás, pozícióváltás, masszázs, higiénia biztosítása, meditációs és vizualizációs technikák, relaxációs gyakorlatok, légzőgyakorlatok, hideg-meleg alkalmazása, akupresszúra, víz alkalmazása, zenehallgatás, aromaterápiás szerek, homeopátiás szerek, fitoterápiás szerek, Bach virágterápiás szerek, TENS
A Bach-virágterápia lágy és természetes módszer, mely segítségével szervezetünkben és lelkünkben beindulnak az öngyógyító folyamatok és ismét öröm, harmónia és béke költözik életünkbe. A Bach-virágterápia képes a személyiségünkből adódó téves lelki-beállítottságok átváltoztatását elősegíteni. A virágok lelkierőt adnak, hogy a szükséges változtatásokat elvégezzük életünkben és ez által hosszú távú életminőség javulást érhetünk el. A virágeszenciák rezgésemelő hatásának segítségével megtaláljuk ismét lelki békénket és belső egyensúlyunkat.
Az érzelmeket harmonizáló módszert éppen lágysága és természetessége miatt minden korosztályban bátran alkalmazhatjuk, a magzatkortól kezdve a felnőttkoron át egészen az öregkorig. Bármely életszakaszban is vagyunk, a virágesszenciák jótékonyan támogatják öngyógyító folyamataink működését akár testi akár lelki szintről legyen is szó és segítenek egyensúlyunk megtartásában, lelki harmóniánk megőrzésében. Használhatjuk a várandósság idején (kellemetlen tünetek csökkentésére), a szülés-születés alkalmával (gyógyszermentes, természetes fájdalomcsillapítási módszerként), a gyermekágyi időszakban (gyorsabb, regenerálódásra) illetve a csecsemő és kisgyermekkor speciális élethelyzeteiben is.
Intimitás, szóbeli bátorítás, társas támasz: Ma már a legtöbb szülészeti intézményben a szülőszobák egyágyasak. Azonban néhány helyen még találhatunk olyanokat, ahol a szülőágyak csak egy függönnyel vannak elválasztva. Jó előre tájékozódni arról, hogy a szülésnél kik lesznek jelen (orvostanhallgató, tanuló szülésznő), mire számíthatunk a választott vagy szolgálatban lévő orvostól, szülésznőtől, ki jöhet be a szüléshez.
Szabad mozgás, pozícióváltás: A vajúdás alatti helyzet és helyváltoztatás az anya igényei szerint, fájdalomcsökkentő hatású. A függőleges testhelyzetek (állás, járás, ülés, guggolás, térdelés) segítik a magzat medencébe nyomódását, ezáltal a tágulási és kitolási szak is rövidebbé válhat. A különböző testhelyzetek váltogatásában eszközös segítséget is igénybe vehet a vajúdó nő, például: vajúdó labda, kötél, bordásfal, szülőszék, állítható szülőágy.
Meleg és/vagy hideg különböző formáinak alapvető használata a szülő nők körében rendkívül népszerű. Egyszerű a használatuk, olcsók, nem kell hozzájuk gyakorlat, nincs mellékhatásuk. Megfelelő és körültekintő használattal a meleg és hideg kellemes érzést nyújtanak és csökkentik a fájdalmat. Alkalmazását a szülő nő igényeihez kell alakítani. A meleg alkalmazása történhet borogatás formájában (aromaterápiás szerekkel kiegészítve), melegített zselé vagy meggymag-párnával, többnyire a has alsó részén, a keresztcsont területén és a gáton esik a legjobban a kismamának. A hideg borogatást vagy jégzselét az arc és/vagy a tarkó tájékára kívánja legtöbb vajúdó.
Masszázs: Egy másik ember megérintésének olyan pozitív üzenetei vannak, mint gondoskodás, megnyugtatás, szeretet. A szülés alatti masszírozást azért alkalmazzák, hogy ellazítson, valamint enyhítse a fájdalmat és a szenvedést. Az emberi kapcsolatokban az érintés nagyon fontos: fokozza az önbecsülést, az oxytocin és endorfin kiáramlását serkenti, (melyek a szülés természetes segítő hormonjai), oldja a stresszt és félelmet a stresszhormonok csökkentése által (melyek ellentétesen működnek a szülést segítő hormonokkal), gyöngédséget, biztonságérzetet ad és ezzel segíti a megnyílást, mely a szülés során testi-lelki értelemben egyaránt fontos. A masszázs hatékonyságát fokozhatjuk aromaterápiás szerekkel.
Akupresszúra Az akupresszúra elméleti háttere azonos az akupunktúrával csakhogy itt mechanikus ingerrel (nyomással) hatnak ugyanazokon a pontokon, amikbe az akupunktúra alkalmával tűket szúrnak. Az inger idegi közvetítéssel a gerincvelőbe jut, ahonnan a továbbiakban sokrétű, összetett pályarendszereken keresztül fejti ki hatását. Alkalmazását csak hozzáértő szakember végezheti, mert a pontok nem megfelelő helyen vagy módon való nyomása nem kívánt mellékhatást okozhat.
Shiatsu Ez a japán masszázstechnika a meridiánokat az akupunktúra pontokon keresztül kezeli, hasonlóan, mint az akupresszúra. Teljes figyelemmel a partner felé fordul, mely erőteljes ellazulást okoz. Az érintés erejét nagyon fontosnak tartja, a hüvelykujj, tenyér, térd használatával az érintés minőségére figyel. Ezzel harmonizálja és kiegyenlíti az energetikai rendszert. Erősíti a méhösszehúzódásokat, melyek a folyamatot előre viszik. Segít a méhösszehúzódások között ellazulni. A pihenési időszak jó ellazulása mentális és fizikai feltöltődést ad a vajúdó nőnek és a tudatállapotot olyan irányba képes segíteni, mely a testi tudatosságot segíti (hol tart a baba), bátorságot ad, tudja mi történik a testében. Alkalmazását szintén csak ebben gyakorlott szakember végezheti.
Hidrotherápia A víz lazításra, fájdalomcsillapításra történő felhasználása a mindennapi életben is ismert. Ma már sok szülészeten elérhető a vajúdókád, melyben akár meg is születhet a baba. Vízbemerüléskor a szülőnő hasát ellepő melegvíz növeli a relaxációt, csökkenti a méhösszehúzódások általi fájdalomérzetet és támogatja a szülési folyamatot. Azokon a helyeken, ahol ez még nem elérhető, a zuhanyozással is kihasználható a melegvíz előnyös tulajdonsága. A meleg ingernek helyi hatásai is vannak: görcsoldó (méhszájlazító), fájdalomcsillapító és vérnyomáscsökkentő.
MAMA-TENS (transcutan elektrostimuláció) Kevésbé elterjedt módszer, melynek lényege, hogy egy kisméretű, hordozható speciális készülék elektródapárjait a gerinc két oldalára, a megfelelő helyre helyeznek fel. Az elektódokon keresztül stimulálják ezt a területet (ahol a méhet és medencealapot ellátó idegek kilépnek a gerincvelőből), mely a tágulási szakban fájdalomcsökkenést eredményez.
Gyógyszeres fájdalomcsillapító eljárások
Vannak olyan esetek, amikor szükségessé válhat a fájdalomcsillapítás gyógyszeres formája. Ebben az esetben a fájdalomcsillapítás az egészségügyi dolgozók feladata, a szülő nő szerepe passzív szolgálatkészségre szűkül. Ilyenkor a gondoskodást nyújtók átveszik a vezetést és sok esetben még az olyan alapvető emberi tevékenységek, mint evés, ivás, WC-re menetel és ágyban való megfordulás is csak segítségükkel történhet. Mivel a fájdalomcsillapítás kulcsa a többiek kezében van, a szülőnő függő és erőtlen helyzetbe kerülhet, nem csak fájdalmának kezelésében, hanem a szülés és születés más aspektusaiban is. A szülés megtörténik vele, nem ő irányít.
Természetesen gyógyszeres fájdalomcsillapításnak (elsősorban az epidurális és spinális érzéstelenítésnek) vannak kedvező hatásai is. Bizonyos problémás esetekben: terhességi cukorbetegség, magasvérnyomás, koraszülés, dysmaturus (méhen belüli fejlődésben lemaradt magzat), nagyon elhúzódó, nehéz szülés esetén, egyes anyai betegségekben – a mellékhatások ismerete mellett – előnyösen alkalmazhatók. Császármetszésnél a spinális érzéstelenítés az altatással szemben számtalan előnnyel bír.
A gyógyszeres fájdalomcsillapítások általánosan ható formáit többnyire izomba adott injekcióként vagy belélegzés formájában kapja a vajúdó nő.
Legegyszerűbb formájuk a simaizomlazítók (pl: No-Spa, Papaverin), melyeket akkor alkalmaznak, ha a méhösszehúzódások megfelelő erősségűek, de a méhszáj feszes, nehezen tágul. Hátrányuk, hogy a fájdalomérzetet nem igazán csökkentik, előnyük, hogy gyorsabbá tehetik a tágulási szakot a méhszáj ellazításával és kevés hatással vannak a magzatra. A kábító fájdalomcsillapítók közül a legelterjettebbek a Nubain (Nalbuphin) és a Contramal (ez utóbbi végbélkúp formájában is használatos). Fájdalomcsillapító hatásuk erőteljesebb, mint a simaizomgörcs oldóké, azonban kedvezőtlen mellékhatásokkal kell számolni, mint például szédülés, kábultság. Az anyai keringésen keresztül a magzatba jutó gyógyszerek hatóanyagai a magzati légzőközpontba jutnak. Amennyiben a gyógyszeradás után a magzat megszületése 2-3 órán belül megtörténik, légzészavar fordulhat elő. Erre megvannak a szükséges gyógyszerek, melyek ellensúlyozzák a légzési problémát.
Nitrogénoxydul-oxygén analgézia („kéj-gáz”): Egyik legrégebben alkalmazott fájdalomcsillapítási eljárás. Egy speciális készülékkel (mely a két gázt- nitrogénoxydul és oxygén – 1:1 arányban keveri), a vajúdó nő az orrára és szájára helyezett maszkon keresztül – a méhösszehúzódások alatt – belélegzi a gázkeveréket. Speciális szelep biztosítja, hogy csak akkor legyen gázáramlás, ha a szülőnő jól illeszti arcára a maszkot és belélegzik. Így a szülőszobán tartózkodók nem kapnak a keverékből. A gáz a tüdőn keresztül gyorsan a véráramba, majd a központi idegrendszerbe kerül s így fejti ki hatását. Előnye, hogy könnyen kivitelezhető (amennyiben van ilyen készülék a szülőszobán), gyorsan hat és alkalmazásának befejezésével gyorsan kiürül a szervezetből. 50%-os oxigénarányával a használat alatt jó magzati oxygenizációt biztosít. Hátránya, hogy szükséges hozzá a megfelelő gép, a gázzal való összeköttetést biztosító csövek miatt a vajúdó mozgása korlátozott, sokaknál bódultságot okoz, előfordul hányinger, hányás és a szülés előrehaladtával, a méhösszehúzódások erősödésével, hatása elégtelenné válhat.
A szülészeti, úgy nevetett vezetéses (gerincközeli) érzéstelenítések két legismertebb és leggyakrabban alkalmazott formája a spinális anaesztézia (SPA) és a lumbális epidurális analgézia (EDA vagy LEDA). A spinális anaesztéziát elsősorban a császármetszések érzéstelenítésekor alkalmazzák. A módszer lényege, hogy az érzéstelenítő oldatot a gerinc megfelelő szakaszánál az ott található kemény agyburkon áthatolva, a gerincvelőt körülvevő víztérbe (liquor térbe) fecskendezik be. Ez az egyetlen adag gyógyszer a műtét teljes időtartalma alatt és a műtét utáni néhány órában is teljes fájdalommentességet biztosít az anya számára. A fájdalomérzet (és az alsó testfél, mozgatási képessége is) ezek után is csak lassan, fokozatosan tér vissza. Az altatással szembeni nagy előnye, hogy az anya ébren van gyermeke megszületésénél, vele azonnal kapcsolatba kerülhet, a műtőből kikerülve rövid időn belül megszoptathatja babáját, ha ezt mindkettőjük állapota megengedi. Mivel altatószert nem alkalmaznak, így azok az újszülöttbe sem kerülnek be, ami különösen előnyös azokban az esetekben, amikor a császármetszés oka a magzat méhen belüli kedvezőtlen állapota. A császármetszéses gyermekágyas anya néhány óra múlva segítséggel felkelhet és fokozatosan átveheti kisbabájának önálló ellátását és szoptatását. A spinális anaesztezia egyik szövődménye az úgynevezett „posztpunkciós” fejfájás lehet. A néha napokig tartó kellemetlen fejfájást, infúziós folyadékpótlással és gyógyszerekkel kezelik. Napjainkban a császármetszések legnagyobb százalékánál a spinális anaesztéziát helyezik előtérbe az altatással szemben.
A lumbális epidurális analgézia (EDA vagy LEDA) a leghatékonyabb szülészeti, gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszer. Ez az eljárás abban különbözik a spinális érzéstelenítéstől, hogy a gerinc megfelelő területén behelyezett kis vékony csövecske (kanül) nem éri el a liquorteret, hanem az azt körbeölelő kemény agyburok (dura mater) elé-köré fecskendezik. Mivel a szülés hosszát pontosan nem lehet tudni, ezen a kirögzített kanülön keresztül lehetőség van arra, hogy a gyógyszeradást az igényeknek megfelelően, több alkalommal ismételjék. Az EDA alkalmazása során nem a teljes műtéthez szükséges érzéstelenség elérése a cél (bár szükség esetén, ha a vajúdás közben császármetszésről döntenek, a megfelelő gyógyszerek adásával ez „elmélyíthető” és elérhető), hanem a fájdalomérzet csökkentése mellett a mozgás megtartása. A „sétáló” epidurál lényege egy gyógyszer-kombináció adása, mely a láb mozgatását és a járást nem zavarja. Az EDA előnyei között szerepel, hogy a fájdalom okozta stressz megszüntetésével kedvezőbb lehet a vérnyomás, és szívműködés, a magzat oxygénellátása javulhat, a lazább gátizomzatnak köszönhetően a gátvédelmes szülés esélye nőhet és a szülés utáni esetleges beavatkozásoknál (lepényleválasztás, gátvarrás) továbbra is biztosítja a megfelelő fájdalomcsillapítást.
Összességében a gyógyszeres fájdalomcsillapítási eljárások hátrányairól elmondható, hogy a narkotikumok a központi idegrendszer működését befolyásolják. Ez a hatás napokig is eltarthat. A vajúdás és a szülés alatt alkalmazott fájdalomcsillapítók, érzéstelenítők, altatószerek hatására az újszülött többet sírhat vagy éppen aluszékonnyá válhat, nem keresi az anyamellet, kevesebbet szopik. Az EDA alkalmazása alatt gyakori a vérnyomásesés, amelyet az anya folyadékpótlásával (infúzió) igyekeznek megelőzni, illetve korrigálni. Ezekben az esetekben az újszülött élettani súlyesése nagyobb a szokásosnál és emiatt az újszülött sokszor pótlást (víz, cukros víz, tápszer) kap. EDA mellett gyakoribb lehet az oxytocin adás, elhúzódó szülés, szülésbefejező műtét (vacuum, fogó, császármetszés) annak minden következményével: csökkent izomtónus, letargia vagy éppen fokozott nyugtalanság, etetési nehézségek, elkülönítés.