Végre elindult!
Ismerjük már a szülés megindulásának jeleit, s semmi kétség nem férhet hozzá: hamarosan kezünkben tarthatjuk kisbabánkat. De hogyan is zajlik ez az életre szóló néhány vagy éppen több óra, mi történik a testünkben a szülés folyamata alatt?
A várandósság alatt a „fő feladat” a baba megtartása a méhben, ahol minden feltétel adott a biztonságos éréshez és növekedéshez. Ennek megfelelően a méhnyak hosszú és zárva van, nyákdugóval biztosítva a fertőzések elleni védelmet. Az állaga, tapintata a vizsgáló ujj számára kemény (tapintsd meg az orrod), a szülés megindulásának időpontjára azonban felpuhul (tapintsd meg az ajkaidat), hogy a baba feje a méhösszehúzódások alkalmával nekifeszülve könnyebben kitágítsa azt. Képzeld el, hogy egy kötött garbó pulóvert szeretnél felvenni. Amikor a kötés rugalmas, könnyen felveszed. Ha véletlenül kimostad forró vízben, a szemek összetapadnak, s bár ránézésre ugyanakkorra a pulóver nyaka, csak nagy nehézség árán tudod átráncigálni a fejeden.
Pont ehhez hasonlít a szülés első szakasza: a méhnyak megrövidül (3 cm-ről 0 cm-re, azaz elsimul), teljesen kitágul (10 cm-re: „eltűnik”) Ez a leghosszabb a szülés folyamatában, s ezen belül is több szakaszt különítünk el.
Tágulási szak I.: Korai vagy látens szakasz („szociális” szakasz)
Sok nő ezt a szakaszt szinte észre sem veszi: a méhnyak elkezd megrövidülni, a méhszáj megnyílni (3-4 cm-re), a baba feje a medence bemenethez illeszkedni. Enyhe, tompa fájdalom, alhasi húzó érzés, derékfájdalom, hátfájás, esetleg véres-nyákos folyás hívhatja fel a figyelmet a szülés megindulására. Vannak, akiknél a méhösszehúzódások közötti szünetek klasszikus folyamatot mutatnak: 30 perc, 20 perc, 15 perc, 10 perc és így tovább, de vannak, akik rögtön „begyorsítanak”, s 5-6 perces, erőteljes összehúzódásokkal kezdenek. A méhösszehúzódások a látencia szakaszban általában még nem hosszúak: 20-40 másodpercig tartanak, s nem fájdalmasak. Előfordulhat émelygés, hányinger, hasmenés, mely a prosztaglandin nevű hormon működését jelzi. A szociális szak elnevezés az anya viselkedésére utal: kommunikatív, telefonál a rokonoknak, ismerősöknek, ahol van már nagyobb gyermek, annak elhelyezését szervezi. Hétköznapi elfoglaltságait, otthoni teendőit folytatja akár a méhösszehúzódások alatt is, vagy csak arra a néhány másodpercre áll le, amíg az tart. Még egyszer ellenőrzi a kórházi csomag tartalmát, fontos „utasításokat” adhat a családtagoknak arra az időre, amíg a kórházban lesz. Várakozással teli izgalom, öröm lehetnek a kisbaba megérkezésével kapcsolatos érzések. Ez a szakasz néhány órától akár napokig is eltarthat, fontos, hogy energetikai szempontból jól oszd be: fogyassz könnyen emészthető, energiadús ételetek, igyál bőven folyadékot, pihenj a ritkább összehúzódások szünetében, hallgass megnyugtató, kellemes zenét, vedd körbe magad számodra kedves emberekkel vagy éppen csak a pároddal kettesben legyetek és hangolódjatok rá erre a folyamatra, s arra, hogy hamarosan szülőkké váltok!
Tágulási szak II.: Aktív szakasz
Ahogy haladunk előre az időben s a folyamatban, a méhösszehúzódások egyre sűrűbbé és erőteljesebbé válnak. Egy-egy összehúzódás hossza elérheti a 50-60 másodpercet is. Hullámokban követik egymást, s egy-egy kontrakció is jól hasonlítható egy hullámhoz (a CTG gépen, mely a baba szívhangját s a méhösszehúzódásokat hivatott vizsgálni, pont ilyen hullámvonalat láthatunk), fokozatosan erősödnek, csúcspontján a legerősebb, majd jön az oldódási fázis. Ezt 2-5 perces szünet követi, mely a pihenésre ad lehetőséget. A méhnyak – ha előző fázisban még nem történt volna meg – teljesen megrövidül, elsimul, a méhszáj 3-4 cm-ről 7-8 cm-re nyílik. A baba feje egyre jobban a medence bemenetébe nyomul, ezzel is segítve a méhszáj megnyílását. A méhszájban lévő hajszálerek megrepedéséből úgynevezett tágulásos vérzést láthatunk. Előfordulhat a magzatburok spontán megrepedése is ebben a szakaszban. Bár az orvosi tankönyvek a tágulás kívánatos mértékét táblázatokban adják meg (pl: először szülő nők 2 óránként 1-2 cm-t tágulnak, többedszer szülők óránként akár 2-3 cm-t is.), ez rendkívül széles határokat mutat, mivel minden nő a saját ritmusában végzi el ezt a munkát (az angol nyelv találóan labour=munka szóval jelzi a tágulási szakot). Fizikai, testi adottságokon kívül sok múlik a lelki történéseken is. A vajúdás alatt kívánatosan termelődő oxytocin és endorfin a folyamat előrevivői, míg a szorongás, félelem által termelt adrenalin megnehezíti, elnyújtja, esetenként megakasztja a folyamatot. Az anya viselkedésére jellemző, hogy egyre inkább befelé fordul. A légzés a méhösszehúzódások alatt elmélyül, de ha a vajúdó nő megijed a méhösszehúzódások erejétől, előfordul, hogy zihálóvá válik vagy jajgatásba, kiáltozásba megy át. Már nem a szavak a kommunikációban az elsődlegesek, hanem az érintés, pillantás, testbeszéd.
Tágulási szak III.: Átmeneti szakasz
A tágulási szak vége, a 8 és 10 cm közötti időszak. A méhösszehúzódások egymást követik 1-3 percenként, 60-90 másodpercig tartanak és nagyon erőteljesek. Gyakran a vajúdó nyomási késztetést érez, ahogy a baba feje egyre lejjebb kerül a medencében. Ez a rendkívül intenzív időszak mind az anyát, mind a segítőket próbára teszi. Az anya viselkedése rendkívül szeszélyessé válhat, „elege van az egészből”: „haza akarok menni”, „csinálja meg más helyettem”, fájdalomcsillapítót, császármetszést követel: „vegyék ki belőlem”. Az addig jóleső segítő technikákat pl. borogatás, masszírozás, elutasítja, ellentmondást nem tűrő utasításokat tesz. Testi szinten a lúdbőrözés, hidegrázás, fázás, hőhullám, izzadás, hányinger, hányás, böfögés, csuklás, légszomj jelentkezhetnek. Sokszor az anya keresi a helyét, egyik testhelyzetből gyorsan vált egy másikba.
„Pihenj és légy hálás” szakasz
Orvosi könyvekben nem olvashatunk erről a szakaszról, azonban azok, akik a természetes szülés-születés hívei és gyakorlói, sokszor találkoznak ezzel a jelenséggel. Amikor a méhszáj elérte a teljes tágulást, a méhösszehúzódások gyakorisága átmenetileg lecsökken, s erejük is alább hagy. Az intenzív munka után anyának és babának is pihenésre van szüksége a következő, nagy erőt igénylő kitolási szakhoz. Még nincs vagy csak nagyon gyenge a nyomási késztetés. Két méhösszehúzódás szünetében teljes ellazulás történik, sokszor elbóbiskol az anya.
Kitolási szakasz
A kitolási szakasz a méhszáj teljes kitágulásakor („eltűnésétől”) s egyben a baba fejének a legnagyobb kerületével a csontos medencegyűrűn való átjutásakor kezdődik. Ebben a szakaszban a magzat feje lefelé indul a szülőcsatornában. Mivel a medencecsontok között elhelyezkedő rendelkezésre álló tér nem egy azonos átmérőkből álló cső, ezért a bentről kifelé való utazás közben a babának a feje forgó mozgást is végez a kitolási szakban, melyet természetesen a vállai és a teste is követ. Aktív részese a szülés-születés folyamatának. A méhizom összehúzódások ismét 1-3 percenként követik egymást, s minden egyes kontrakció a babát lefelé tolja a hüvelybemenet irányába. A nő egyre erőteljesebb székelési ingert érez, s ez legtöbbször ellenállhatatlan nyomási kényszert vált ki. Első szülésnél ez 1-3 órát is eltarthat, míg többedszer szülőknél 10-20 percre is rövidülhet ez a szakasz. Amikor a baba feje eléri a gátat, belülről domborítani kezdi a medence alap rétegeit. Először csak a méhizom összehúzódások alatt kezd mutatkozni a baba fejtetője a szeméremrésben, a szünetben visszahúzódik. Ez normális jelenség, a gát területén lévő izmoknak ugyanúgy szüksége van a lassú felpuhulásra, megnyílásra, ahogyan ezt „feljebb” a méhszáj esetén is történt. Ahogy a folyamatban haladunk előre, lesz egy olyan pillanat, amikor a baba tarkója a szeméremcsont alatt megtámaszkodik és már szünetben sem húzódik vissza. Ilyenkor már nagyon erős a feszítő, égő érzés az anyának a gátján. Általában a következő összehúzódásnál megszületik a magzat feje, s még egy utolsó forgást végez az anya valamelyik combja felé, ezzel segítve a vállainak a megfelelő medenceátmérőkbe való csúszását. Van, amikor rögtön megszületik az egész baba, sok esetben még egy utolsó összehúzódásra kell várni, hogy a megszületés megtörténjen.
És itt van! Megérkezett! Annyi várakozás, féltés, izgalom, erőfeszítés után itt piheg a mamája hasán. A szülésznő gondosan szárazra törli és felülről betakargatja a kicsit, akit a mamája alulról „fűt”. Szükség esetén a baba légútjaiból kiszívják a váladékot: ez legtöbbször mekóniumos magzatvíz esetén fordul elő (amikor a magzat még méhen belül belekakil a vízbe). Egyébként a szülőcsatornán való áthaladáskor a váladék egy része kipréselődik, másik részét a megszületés után a baba kiköhögi és kiprüszköli, illetve egy része felszívódik. A köldökzsinóron keresztül még egy darabig kapja az újszülött az „ellátmányt”, amíg átáll a tüdőben végbemenő gázcserére és a felnőtthöz hasonló keringésre. Lassan a köldökzsinór elvértelenedik, megszűnik benne a pulzáció. A köldökcsat felhelyezése után vállalkozó kedvű édesapák elvághatják a köldökzsinórt, mindeközben a szakemberek (szülészorvos és szülésznő) folyamatosan ellenőrzik a baba állapotát. Ilyenkor történik meg az Apgar féle pontozás. Ez az újszülött 5 életjelenségének megfigyeléséből áll: szívműködés, légzés, bőrszín, izomtónus és reflex ingerlékenység. Egyperces és ötperces korban történik ez a megfigyeléses vizsgálat, gyakorlatilag a mama pocakján. Mindegyik paraméter 0-1-2 pontot kaphat. A jól lévő újszülött a 8/10 vagy 9/10 vagy 10/10-es értéket mutatja.
Lepényi szakasz (placentáris szakasz)
Amíg kisbabád a hasadon pihen, s az eufória, öröm s fáradtság érzései kavarognak benned, még egy fontos feladat hátra van: a méhlepény megszülése. Ez a szakasz 10-60 perc között lehetséges, átlagban fél órán belül megtörténik. Egyes helyeken szintetikus Oxytocin injekcióval aktívan kezelik a lepényi szakot, ilyenkor gyorsabb. Amikor a szakemberek a lepényleválás jeleit észlelik, megkérnek, hogy nyomj még egyet. Általában egyetlen, nem túl erőteljes préselés hatására már meg is születik a placenta. A méhlepényt megszületése után az orvos és a szülésznő gondosan ellenőrzi, hogy ép-e. Ez azért fontos, mert amennyiben láthatóan hiányzik belőle, akkor azt ki kell üríteni a méh üregéből. Bent maradt darabka később problémát okozhat, ezt kell megelőzni a vizsgálattal.
Lepény utáni szakasz (post placentáris szakasz)
Bár a szülők már nem tekintik a szülés szakaszának a következő két órát, szakmai szempontból még egy szakaszt elkülönítünk: a méhlepény utáni két órát. Ebben a szakaszban ellenőrzik a szülő utak épségét, s szükség szerint ellátását. A szülésznő megfigyeli az anya állapotát (vérnyomás, pulzus), vérzés mennyiségét és a méh összehúzódását. Éppen ezért ebben a „biztonsági” szakaszban még a szülőszobán marad a család. Az újszülött-anya páros számára nagyon fontos az úgynevezett „aranyóra”, mely a bőrkontaktus és az első mellre-helyezés, szopás és elsődleges kötődés szempontjából vissza nem térő alkalom. Ebben a két órában történik a baba testméreteinek a megmérése, szükség szerint a fürdetés és az első kis ruhákba való felöltözés.
Megcsináltátok! Nagy munka volt! Gratulálunk!