A gyermekágyas időszak a méhlepény megszületése utáni hat hetet foglalja magába. Ez az időszak arra szolgál, hogy egyrészt a várandósság 9 hónapja alatti változások visszaálljanak a terhesség előtti állapotba, másrészt a tejeleválasztás beinduljon és beálljon a baba hosszú távú táplálására. A testi és a lelki változások az első tíz napban a legerőteljesebbek. A lepény megszületése után a méhösszehúzódások – kisebb mértékben, de folytatódnak. Ennek a célja a vérzés csökkentése és a várandósság végére 1000gr-ra megnövekedett méhnek a gyermekágyas időszak végére 50gr-ra való visszafejlődése. A gyermekágyi vérzés a méh faláról levált méhlepény tapadási helyéről származik. Ez a felület közvetlenül a szülés után körülbelül tenyérnyi nagyságú, napról-napra kisebbedik, a harmadik hét végére már csak alig pár cm-es és a hatodik hét végére teljesen behámosodik. Az első egy-két napban a vérzés nagyobb mennyiségű, mint a menstruáció legerősebb napján, a nagyméretű betéteket akár 3-4 óránként is ki kell cserélni. Az első napok vérzéséhez a sebgyógyuláskor keletkezett, elfolyósodott szövetdarabkák is hozzákeverednek és ezt együttesen gyermekágyi folyásnak, lochiának nevezik. Körülbelül a 10-14. naptól a folyás sárgás-fehéres színűre változik, bár időnként (főleg szoptatáskor) jelentkezhet ismét kevés véres váladék. Hosszabb ideig tartó nyugalmi helyzet pl.:alvás után, függőleges helyzetbe való kerüléskor a hüvelyben összegyűlt váladék a gravitáció hatására kicsúszik. Hasonlóan észlelhet a gyermekágyas kismama darabos vérzést a baba szoptatásakor, mivel a tejleadó reflexet működtető oxytocin hatására erőteljesebb méhösszehúzódás történik és ilyenkor az addig ellazultabb állapotban lévő méhből préselődik ki az alvadék. A gyermekágyi folyás általában a negyedik-hatodik hétre megszűnik.
A gyermekágyi vérzés, majd később folyás (lochia) mennyisége és időtartalma egyénenként nagyon változó. Előfordul, hogy egy nőnek a menstruációja a hatodik hét végére megérkezik (akár kizárólagos szoptatás mellett is) és akár másfél év is eltelhet, hogy a szülés után a menstruációs ciklus újra indul. Egyes babák érzékelik az anyai hormonális változásokat és a szopási szokásaikban átmenetileg változás áll be. Ezek csak pár napig tartó jelenségek lehetnek (pl.: ritkábban, rövidebb ideig szopnak, néha elutasítják a mellet, nyűgösebbek lehetnek) A tejmennyiségben is lehet változás, de amikor egy édesanya arra gondol, hogy kevés a teje, érdemes szakemberrel konzultálnia. A hatodik héten sok esetben az úgynevezett „növekedési ugrás” jelenséggel találkozhatunk, melyet a babák az addig „szokásos” szopási szokásaikhoz képest gyakoribb igényükkel oldanak meg.
A szülés kapcsán keletkezett esetleges sérülések (méhszáj, hüvely, gát, császármetszésnél has) gyógyulása is ebben az időszakban zajlik. A gát ellátásánál ma már a legtöbb helyen felszívódó varratokat alkalmaznak, ezeket nem szükséges kivenni. Császármetszés után az úgynevezett „halasztott” varratszedés (a műtét után kb. 7-10 nappal) a tapasztalatok szerint jobb gyógyulási képességet és szebb kozmetikai eredményt ad.
Vérzési probléma a gyermekágyas időszakban
A méhlepény megszületése után a leggondosabb vizsgálat mellett is előfordulhat, hogy pici darabkák mégis bent maradnak. A méhösszehúzódások hatására ezek a legtöbb esetben a gyermekágyi vérzéssel távoznak. Abban az esetben, ha ez nem történik meg a korai gyermekágyas időszakban a következő tüneteket észlelheti a kismama: alhasi diszkomfort érzés, fájdalom, mely napról napra kellemetlenebb és fokozódhat (nem azonos a szakaszosan jelentkező és napról napra csökkenő úgynevezett gyermekágyi utófájásokkal), deréktáji fájdalom, a gyermekágyi folyás bűzössé válhat, esetenként hírtelen fellépő erőteljes vérzés, állandó hőemelkedés és/vagy láz, a tejbelövellés elmaradása, kevés tej. Ha ezeket a tüneteket tapasztalja magán egy gyermekágyas nő, keresse fel a szülész orvost, aki ultrahangos vizsgálatot fog végezni. A kezelés több lépcsős lehet: egyes estekben elegendő méhösszehúzó gyógyszerek adása, szükség szerint antibiotikum alkalmazása, más esetekben a méhüreg műszeres kiürítése.
Vizeletürítési probléma a gyermekágyas időszakban
A baba megszületése után a hasüregben hírtelen nagy hely lesz. A belek nyomása megszűnik, s amíg eredeti helyüket megtalálják, gyakorta előfordul puffadás vagy székrekedés. A húgyhólyagnak is „szokatlan” az új helyzet. A várandósság végén már kis telődésnél is erős vizelési inger volt. Szülés után előfordul, hogy csak nagymértékű telődésnél érez az anya ingert és akkor sem tudja teljesen kiüríteni a hólyagját. Az üres hólyag segíti a méh összehúzódását. Közvetlenül szülés után előfordulhat vizeletürítési nehézség. Hüvelyi szülés során a magzat a medence üregén halad keresztül a környező izmokat, ereket, idegeket és a szemérem csont mögött elhelyezkedő húgycsövet is nyomva. Szülés után pár órán belül a legtöbb anya spontán tud vizeletet üríteni. Abban az estben, ha nem tudja spontán a hólyagot kiüríteni a kismama, steril katéterrel a vizeletet le kell engedni. Alapvetően két ok állhat ennek az átmeneti problémának a hátterében: az egyik, hogy a húgycsövet belülről bélelő nyálkahártya felduzzad, beödémásodik. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor náthásak vagyunk, az orrunk bedugul a felduzzadt nyálkahártya miatt, de nem tudjuk kifújni. Ez a duzzanat legtöbbször az első katéterezéssel átjárhatóvá válik, ritkán ismételni kell. A másik, amikor a hólyagalap és a húgycső beidegzése átmenetileg zavart szenved és rövidebb-hosszabb ideig vagy egyáltalában nem tud vizeletet üríteni a kismama, vagy nem tudja teljesen kiüríteni a hólyagját, de az is előfordulhat, hogy átmenetileg vizelet tartási panaszai vannak. Ennek oka, hogy a baba áthaladásakor az ereket nyomva csökken a vérátáramlás az adott területen, az idegek is kevesebb oxygéndús vért kapnak, illetve maguk is nyomás alá kerülnek. Hajlamosító tényező lehet a hosszú kitolási szak, a hosszan tartó erőltetett nyomatás, szülésbefejező hüvelyi műtétek, az epidurális fájdalomcsillapítás. A nyálkahártya duzzanat megelőzésére sajnos nem lehet előre készülni, azonban a medence alap beidegzését, tónusát, jó működését intimtornával jól elő lehet készíteni és a gyermekágyas regenerációban is hatékonyan lehet alkalmazni.
Hasfal regenerálódása szülés után
Szülés után a méhizomzat viszonylag gyorsan összehúzódik és a hatodik hét végére majdnem akkora lesz, mint a fogantatás előtt. A hasfali izomzat és a bőr azonban nem képes ezt a gyors visszarendeződést mutatni. Normál testalkat, szülés előtti jó fizikális állapot esetén a harmadik hónapban már csak egy „kis gömbölyűség” látszik a köldök alatti területen és általában a hatodik hónapra lehet olyan a has, mint a várandósság előtt. Ez azt jelenti, hogy körülbelül annyi idő kell a visszaalakuláshoz, mint a kialakuláshoz. Természetesen vannak befolyásoló tényezők: olyan esetekben, amikor extrém módon kinyúlik a hasfali izomzat pl. ikervárandósság, nagy magzat esetén, több szülés, főleg, ha ezek rövid idővel egymás után történnek, ha az egyenes hasizmok szétnyílnak és így nem tartják tökéletesen a belső szerveket, nagymértékű hízás. A bőr rugalmassága szintén egyedi tulajdonság: vannak, akiken egyetlen stria sincs és vannak olyan nők, akiken a terhességi csíkok annak ellenére megjelennek, hogy jól táplálkoznak, nem híznak sokat és a bőrápolásra is gondot fordítanak. A hasizom visszarendeződését a gyermekágyas időszak után erősítő gyakorlatokkal gyorsíthatjuk. És persze az is előfordulhat, hogy már soha többet nem lesz olyan feszes hasunk, mint a baba születése előtt. Mint ahogyan sok más dolog sem lesz olyan már, mint „szülőségünk” előtt.
A gyermekágyas anya a szüléssel egy olyan extrém mértékű teljesítményt vitt véghez, amely fizikálisan és mentálisan is minden erőtartalékát mozgósította. Szüksége van pihenésre még akkor is, ha a baba megszületése eufórikus örömmel tölti el az első napokban, és akkor is, ha nagyon fáradt, kimerült és gyengének érzi magát. Az anya pihenése nem luxus, hanem élettani szükséglet! Az, aki túl korán szeretne visszatérni a korábbi életvitelbe, vagy a társadalom, környezet, média elvárásainak megfelelő „fitt” kismama akar lenni, fáradtságra, rossz hangulatra, elégedetlenségre és visszatérő mellproblémákra is számíthat.
A gyermekágy az anya-baba-apa összehangolódás, a családdá formálódás legintenzívebb időszaka, a várandósság és szülés eseményeinek soron következő folyamata.