Sok szülészet hirdeti „alternatív” lehetőségeit a kismamák számára. De vajon mit is jelent ez valójában? A múlt század második felében, a kórházakban a biztonság nevében a hozzátartozókat kizárták a szülésből, az anyát és újszülöttjét elkülönítették, a szülések szinte kivétel nélkül beavatkozásokkal terheltek voltak, az asszonyoknak megmondták hogyan kell szülni (többnyire háton fekve, hogy a személyzet jól hozzáférjen, mozogni, enni, inni a vajúdás alatt nem lehetett). Néhány orvos és szülésznő ennek a helyzetnek a nehézségeit felismerve elkezdett más szemléletben gondolkodni és dolgozni.
Megjelentek az „alternatív” szülészeti iskolák, melyek azt hangsúlyozzák, hogy a várandósság, szülés, gyermekágy egy természetes folyamat, orvosi beavatkozásokra az esetek döntő többségében nincs szükség. Tulajdonképpen ez a most újnak kikiáltott szemlélet a tradicionális kultúrák hagyományait igyekszik visszahozni az intézményes keretek között. Fontos szempont, hogy ebben a szemléletben a szülőnőt kompetens személyként tisztelik, aki képes felelősséget vállalni a vele történtekkel kapcsolatosan. Igényeit észlelik és segítik kielégíteni, viselkedésében és döntésében szabadságot élvez és mindezt szakmai tudásukkal, szükség szerint intézkedéseikkel kísérik.
A valódi alternatívák nem a tárgyi feltételekben (bordásfal, labda, szülőszék, kád) nyilvánulnak meg, hanem a szülésnél jelenlévők szemléletében és gyakorlatában. Éppen ezért a felkészítő alkalmak szülőszoba látogatásai során – az időnként hangzatosan bemutatott tárgyi lehetőségek megtekintésekor -, érdemes rákérdezni ezeknek a használati gyakoriságára!
Több évtizede annak, hogy a szülőszobák ajtaja megnyílt az édesapák számára. A törvényi szabályozás lassan követte az igényt, a szülőnőnek joga van megválasztani a hozzátartozót, aki mellette van ezekben az órákban. A legtöbb helyen azonban még mindig csak egy személy mehet be, s a szülőnőnek választania kell a párja, édesanyja, testvére, barátnője vagy a dúla között.
A testhelyzetek szabad megválasztása is az „alternatívnak” minősített kategóriába tartozik. Pedig ez az egyik nagyon fontos része a szabadon hozott döntések sokaságának. A vajúdás alatti testhelyzet változtatások: járkálás, állás, ülés, guggolás, négykézláb állás a legtöbb helyen elfogadott és bevált gyakorlat. A kitolási szak azonban nagyrészt az ágyon, hanyatt fekve, felhúzott-, helyenként lábtartóba tett lábakkal történik. Ebben a helyzetben a szülőnő fizikailag és lélektanilag is kiszolgáltatott helyzetbe kerül, a kontroll a személyzeté. Az alternatív szemléletű szülészeteken a kitolási szakban is a nő választ testhelyzetet, és a szülésznő, orvos alkalmazkodik hozzá.
A fájdalomcsillapítás területén is több alternatíva jelenik meg a hagyományos gyógyszeres lehetőségek mellett. Itt a vízben vajúdásról és szülésről említünk néhány szót.
A víz fokozza a biztonság és a visszavonultság érzését – alapvető támogatás a természetes szülés folyamatában. Az anya könnyen mozgathatja magát a számára legkényelmesebb és leghatékonyabb testhelyzetben. Ez a könnyebbség, szabadság spontán mozgás és testhelyzet változtatás elősegíti a magzat leszállását. Csökken a nyomás a hason, a felhajtóerő elősegíti a hatékony méhösszehúzódásokat, jobb a vérkeringés, ezáltal a méhizmoknak jobb az oxigén ellátottsága. Az állandó meleg és a vízben lebegés lehetősége segít kiterjeszteni a befelé figyelést és a koncentrációt. A víz melege segít az ellazulásban, a medence alapi izmok is lazábbak, gátmetszésre alig van szükség. Amikor a szorongás magas vérnyomást okoz, a vízbemerülés gyakran segít ezt mérsékelni. A szorongásoldás, fájdalomcsillapító hatás és ellazulás segíti a vajúdás normál lelki folyamatait, növeli az endorfin és oxytocin termelődését. A vízben szülés finom átmenetet képez a baba számára a benti (vizes) világból a kinti világba való átmenetben.
A Bababarát Kórház kezdeményezés egyik nagyon fontos szempontja az anya és újszülött együttes elhelyezése, hiszen az anyatejes táplálás megkezdésében és fenntartásában alapvető az első órák és napok történései. Közvetlenül megszületés után az újszülött az édesanyja mellkasára kerül, bőrkontaktusban van vele. Az első szoptatás – amennyiben a szülés rendben történt és az anya-baba páros készen áll erre -, már a szülőszobán megtörténhet. A gyermekágyas osztályon is folyamatosan együtt vannak, ez az úgynevezett rooming-in.
Az újszülött ellátásának az elsődleges szempontjai az anyával való hosszantartó (legalább 60 perces!) bőrkontaktus, a köldökzsinór pulzáció utáni elkötése, a rutin beavatkozások (mérés, fürdetés, öltöztetés) későbbre halasztása.
Mindezek a szakmai ellátás biztonságát nem csökkentik, a szülés-születés természetes, jó élményét elősegítik. Sokan hisznek abban, hogy ha a babák gyengéden születnek, felnőve gyengédebb felnőttek lesznek és nagyobb képességük lesz arra, hogy a problémáikat erőszakmentesen oldják meg.