Na-conxipáni mese – A babákrul

Na-conxipáni mesék – A babákrul

Na-conxipán messzi ország, nem is létezik, csak tudjuk, hogy van. Onnan érkeznek szüléstörténetek egy ottani bába leírásai alapján. Talán igazak, talán nem. Nem is lényeges…

A fontos, hogy mese, anyai mese, bábai mese, lehet hogy ugyanolyan fikció, mint Na-conxipán.

 Nem tudom, hogy ha követnénk a babák életútját, azokét, akik minden külső kényszerítő befolyás nélkül születtek, nem voltak elválasztva a mamájuktól, és azokét, akik ki lettek kergetve a pocakból, vagy elválasztották őket a mamájuktól, szóval hogy még az avatott szem is első látásra észrevenné a különbségeket.

Ezek a nyomok mélyen vannak bennünk és valószínű mind korrigálható is vagy rontható is rajta. Tehát a nevelés, a életkörülmények, a szülők szeretete mind változtatni tudhat a dolgokon, tehát nem szabad, szerintem mindent a születésre fogni, és nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint amilyen.

És hát én sem értek a témához, nem vagyok pszichológus, csak hallottam ezekről a témákról, kicsit bele is tudtam pillantani és inkább csak érzem ezeket a dolgokat.

És azt mindenképpen, hogy az anya történései/történetei jelen vannak a várandósság alatt és a szülésnél is. És természetesen a mienk is, bábáké. A szülésünk és a születésünk. És jó esetben van rá erőnk, merészségünk és információnk, hogy a születés lelki folyamatával foglalkozni tudjunk, a saját születésünkével is, mert akkor tudunk segíteni mások megszületésében.

A napokban szólítgattam egy kislánykát, nehezen talált ki, nagyon lassan bújt ki, és szóltam neki, hogy jó lesz neki itt kint, és jöjjön ki, nézzen körül. Remélem, segített neki. Persze hát sose tudjuk meg, de nekem jó volt őt megszólítani.

Sokszor szólok a babáknak. Beszélek hozzájuk.

Hosszasan beszéltem egyszer olyan babának, aki halva született és amíg rendberaktam, megcsináltam minden kötelező dolgot, végig beszéltem hozzá. Mintha hallaná. Ez talán nekem segített ebben a munkámban.

Azt hiszem, hogy most megint a hagyományos módon fogom folytatni a meséimet, ez csupán egy kisebb megálló volt.

Kérlek, kedves olvasó anyatársam, ne kezdd elemezni a babáid születésének történetét. Az akkor volt és úgy. Most meg most van. És így.

Nézz rá szeretettel, ölelgesd meg, szeretgesd meg. És köszönd meg neki, hogy az öledbe pottyant, mint ahogy én teszem a saját, sokszor jó nehezen nevelhető neveletlenjeimmel.

Úgy látszik, hogy Na-conxipán mégiscsak közel van hozzánk. Úgy látszik mégis sok  a közös dolog.

 

 

 

This entry was posted in Szüléstőrténetek bábai szemmel and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

= 4 + 3