Mesélek fiúkról és lányokról – 2009-ben

Mesélek a fiúkról és lányokról

Mesélek a fiúkról és lányokról esti mese helyett. Az esti ceremónia része ugyan a mese, akár kitalált, akár olvasott, de most elkanyarodunk. A félhomályban előjön a kérdés, amolyan hétéves-szinten: “tényleg aki vért pisil, annak gyereke lesz?” Mit tehetek? Elmondom a mesét, a témát befejezve, vagy azt mondhatom, hogy majd egyszer, ha nagyobbak lesztek, majd megtudjátok, vagy lerázom magamról a kérdést azzal, hogy rendes gyerek ilyet nem kérdez? Hogyhogy rendes gyerek? Az udvaron játszva, egyidős barátnői közt mindenféle beszélgetések közt a nagylány testvérektől ellesett dolgok továbbszínezve begyűrűznek az esti suttogások közé. Hát beszélni kell róla.

A két kicsi most olyan korban van, hogyha a nemiséggel kapcsolatos szavak-kifejezések elhangzanak, hangos vihogásba kezdenek, mintha már tudnának valamit és ezzel jeleznék, hogy ők már nagyok. Belekezdek.

“Igen, mikor egy nagylánynak vérzése lesz, ez azt jelenti, hogy a szervezete felkészült arra, hogy kisbabája legyen. Nem a pisije véres, hanem a hasában lévő “babaház” jelzi egy kis vérzéssel, hogy nincs benne baba. Ez a “babaház-at összkötő kis csövön, a hüvelyen jön elő.” Nagy csönd. Értik, nem értik, megvárom, míg kérdeznek.

Már jön is: “és akkor a heregolyó mire való?” És miközben a bűvös szót kiejti, jókat kuncog azon. -“Mert az én herécském pisivel van tele, akkor a golyó mire kell?”- “Hát nem egészen így van,- mondom én, és én is jót derülök magamban a képzavaron, de elmondom, hogy a here két dologra van, hogy férfiasságot adjon nagyfiú kortól kezdve.-Tudod, a bátyádnak is mélyebb lett a hangja, lassan borotválkoznia kell, az ádámcsutkája kiáll és olyan de olyan magas és erős, már majdnem olyan, mint a Papa. -Tényleg,- mondja elgondolkozva,- de mit csinál még a here? – Hát még babamagot, fiúmagot,-így én-. -A babához kétfajta mag kell, fiúmag a férfiakból és lánymag a nőkből. A kicsinek felcsillan az érdeklődése:

-mi is így lettünk?

-Ti is.

-És a Péterék is?

-Ők is.- Megnyugodtak. Most megértettek megint valamit. Ismét várok. Szinte hallom az agyukban hogyan kattognak a kerekek, hogyan raktározódik el az új tudomány. Kicsilánykám megint megszólal: “akkor ti is dugtatok már?”

Uramisten,- gondolom én,- milyen kifejezések jönnek fel az udvar játszópajtásaitól. Nem,- vágom rá,- mi nem dugtunk a Papával. Mi szerettünk egymást. Ezt szeretkezésnek hívják. Jó, mondja, és befordul a falnak, ezzel a téma számára befejeződött, várja az éneklést. Mindkettőnek énekeltem, és a szobájukból lejövet elgondolkoztam, hogy bár nem emlékszem, de a nagyok is ilyen útravalót kaphattak. Tiszta fogalmaik vannak ezekről a dolgokról, nem előhozhatatlan a téma közöttünk. Remélem, hogy majd a kicsik kamaszkorukba lépve is nyugodtan kikérdezhetnek…

 

 

This entry was posted in Olvasósarok. Bookmark the permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

= 5 + 5