Mesék Na-conxipánból – Otthonszülés vs kórházi szülés, avagy hol jó szülni?

Otthonszülés vs kórházi szülés, avagy hol jó szülni?

Na-conxipáni mesék

Na-conxipán messzi ország, nem is létezik, csak tudjuk, hogy van. Onnan érkeznek szüléstörténetek egy ottani bába leírásai alapján. Talán igazak, talán nem. Nem is lényeges…A fontos, hogy mese, anyai mese, bábai mese, lehet hogy ugyanolyan fikció, mint Na-conxipán.

 

Nem könnyű a kérdés. Mindenki ott, ahol. Leginkább a kivel. Kivel közel, kivel távol.

Ez így van jól.

Nem is szólnék bele – mondjuk nem is szólhatok, nekem nem osztottak lapot ezügyben – ha nem állandóan azt hallanám, még a petícióban is olvashatni lehet, hogy az otthonszülés más szakma. Kezdek zabos lenni emiatt. Hogyhogy más szakma?

állok a vajúdó mellett. Nem telefonáltam az orvosának, mert nincsen még közel a kitolás ideje, a vajúdó is és  magzatbabája is jól van a vajúdás alatt. Miért szóljak neki. Még a legordasabb konzervatív orvosok sem szeretnek korán jönni, hiszen érzik, hogy nincsen dolguk. Szerintem még a szakma NAGY ÖREGJE sem teszi.

És az asszony megy a saját útján. Halad. Halad a teste, merül a lelke azokba a mélységekbe, ahová az összehúzódások, a várakozás, az egyre sürgető összehúzódás-hullámok sodorják. Bár én nem voltam még soha otthonszülésnél, de már filmen is láttam. Jó, tudom, az nem olyan, de mondjuk az otthonszülők sem láttak kórházi szülést háborítatlant- lehet – , mert királyi klinikák valamelyikére sodorta őket a szakma szele.

No, hogy szavamat egymásba ne öltsem: nem hiszem, hogy egy teljesen háborítatlan kórházi szülésnél, ahol megy minden a maga útján, masszírozom az anya hátát vállától a tomporáig, keresztcsontjáig. Ha nehezen alakul, akkor a csípőlapátjait szorongatom valaki segítővel. Ég a mécses, az illatlámpásból vagy a masszázsolajból terjed a kismama vagy az én aktuális kívánsága szerinti illat. Ha rajtam múlna, akkor mindig rózsa lenne. nem damaszkuszi, hanem bulgáriai vagy tuniszi. És a kismamát hol az ágyon, hol a földön találom, térdre esve, hol a zuhanyzóban áztatja vízkövesre a hátát, vagy, ha úgy van, akkor a kádban lazíttatja el az összehúzódások erejét.

És figyelem a babát és figyelem a mamát és figyelem a papát. És mindig annak segítek, akinek éppen kell. Ha a babának kell a segítség, akkor tudok szólni orvosnak. Ha a mamájának, akkor hangommal, érintésemmel vagy a távolmaradásommal igyekszem a helyzetét megoldani illetve segítséget adni. Ugyanígy a papával. Sokszor elég, ha a papa után megyek, ha kicsit kimegy a folyosóra kiszellőztetni magát. Sokszor talán nekik sok az ösztrogén/progeszteron meg a rózsa/jázmin – ad libitum. (teszés szerint- aszerk.)

és amikor a baba jelez, hogy nyitva a kapu, akkor behívom az orvost. És ha olyannál szül, aki tényleg nem háborgatja, akkor marad a földön, az ágy alatt, térdre rogyva vagy a kádban és úgy tessékeli ki a testéből a kiigyekvő magzatbabáját.

És kész. Megszületett, az a család, akiért én kikászálódtam hajnali háromkor az ágyikómból. Otthagytam a gyerekek szülinapii buliját, elengedtettem magam a férjem öleléséből stb.

Csupán azt nem értem, miért más szakma ez, mint az otthonszülősöké? Miért?

Nyilván a megoldások mások. Nekem elég csak egy nagyot kurjantani, ha baj van, az otthonszülésnél pedig jobban figyelni kell, hogy ne az utolsó utáni pillanatban érkezzen a segítség vagy érkezzünk a segítséghez. Ebben tényleg más.

De egyebekben meg nem más szakma.

Állunk és várunk és figyelünk és segítünk, ha az kell. Érintünk vagy távol maradunk, ha az kell.

És tudjuk a szakmát, hogy mikor kell segítséget kérni és mikor nem.

Lehet, hogy talán ez a na-conxipáni tapasztalat, és ott, a messzi Magyarországon ez másképp megy.

Ha egyszer vezet arra innen társasutazás, végre ellátogatok oda és körülnézek.

This entry was posted in Szüléstőrténetek bábai szemmel. Bookmark the permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

= 5 + 8