Málna Szonja érkezése

Kedves Rita!

 

Nagy szeretettel osztom meg mindenkivel kislányunk csodálatos érkezését.

Tudatosságra törekvő fiatal házaspárként  Szt. … Kórházat és Dr …-t választottuk szülészorvosként. A Doktor úr két személyt említett, akikkel szívesen dolgozik együtt. Nagy szerencsénkre Rita, Te voltál az egyik, és még mint utolsó beférő a naptáradba, el is tudtál minket vállalni. Ennek nagyon örültünk, így nyugodt lélekkel és a magánrendelőtök adta nyugodt körülmények közt készülhettünk fel az általad javasolt és személyiségünkre formált ajánlásaiddal az utolsó hetekben Babánk születésére. Nagyon tetszett az az alap hozzáállásod, hogy mindkettőnknek szimpatikusak kell legyünk egymás számára, hiszen talán az egyik leggyönyörűbb, legmeghatározóbb pillanatot fogjuk együtt átélni és Te leszel az, aki először megfogod a Babánkat. Már az első beszélgetés alatt megnyugtató hatást gyakoroltál rám, és ami számomra ugyanúgy fontos, a férjemre is, a határozottságoddal, természetességeddel. Az ezt következő heti CTG találkozóink alatt egyre több nyugalommal és beszélgetéseinkből megfelelő felkészültséggel vártam, vártuk a Nagy napot. Szintén nagyon tetszett, hogy nem erőltetted ránk a véleményed, meghallgattál minket, elmeséltetted a mi születéseink történetét és a családi történéseink, szóbeszédeink, ami mind kihatással lehet a szülésemre. Választási lehetőségeket kínáltál fel és elmondtad ezek előnyeit, hátrányait. Gondolok itt például az érzéstelenítés, fájdalomcsillapítás és a szülés okozta katarzis-élmény kapcsolatára. Természetgyógyászként a természetes, alternatívnak tartott szülést terveztem, vízben, zenével, gyertyával, illóolajjal, gátvédelemmel, homeopátiával, amik ajánlásában, beszerzésében ezúton is köszönöm a segítséged. De, ember tervez, Baba végez. A hűvös csütörtök reggel, amikor a magzatvizem elfolyt, és Te beparancsoltál a kórházba, megtettetek mindent, hogy a lehető legnagyobb esélyt adjuk a természetes szülésre, vártunk, homeopátiás szereket szedtem, ametiszt követ tartottam a kezemben, a Doktor úr tágítóballont is felhelyezett..de semmi. Nem tágultam. Így mikor másnap hajnalban bejöttél, és láttad mennyire elfáradtam, kifáradtunk a férjemmel a várakozásba, megbeszéltük, hogy nincs értelme tovább várni, csak a felülfertőződés veszélye nő, és a kórházi protokoll szerinti 24 óra is lejár lassan, így átköltöztettél minket egy kényelmesebb szobába – mivel a külső adagolás veszélyes lehet a babára nézve, így rám kellett tenned a CTG-t és ezért ágyban kellett lennem – 8.3o-kor elkezdted adagolni az oxitocint. Elmondhatatlan nagy lelki segítség volt amit ott végigcsináltál velem, velünk. A vizualizációs feladatok, amiket mondtál hogy csináljak és ez segítheti a tágulást, a fájdalomba való “beleélést”, a derekam masszírozását vajúdóolajjal, parázsolaj illóolaj szagoltatása, a férjemmel való törődésed – aki természetesen szintén minden tőle telhetőt megtett hogy segítsen nekem, hideg vizes kendőt cserélgette a kezemben, fogta a kezem, itatott szőlőcukros vízzel, nyugtatgatott. Ahogy megtudtuk tőled, ő is nagyon fontos része a rendszernek, hogy ha ő jól van, akkor én is nyugodtabb vagyok és az, hogy velem éli át ezt a számára is igen lélekpróbáló órákat. – a megfelelő homeopátiás szer használata, az oxitocin adagolása, a nospa helyi alkalmazása – ami a Doktor úr találmánya – és a kitolás szakaszban a nem teljesen elsimult méhszájamon való kis kézi rásegítés, a gátmasszázs alkalmazása és a Doktor úrral végigvitt légzés-irányítás a kitolásnál, és így, a teljes gátvédelemben sikerült szülésben való profi részvételedért örök hálánk és szeretetünk adjuk igazán viszonzásként! Amikor kibújt a kisbabánk, olyan gyönyör, olyan katarzis-élményünk volt a férjemmel együtt, ami egy életre összekötött minket hármunkat. Soha nem felejtem el, amikor kibújt a kicsi, bennem és a férjemben egyszerre történt minden. A katarzis bennem, a szívem legmélyén és a férjemben. Ahogy kinyitottam a szemem, láttam az arcán, hogy a legnagyobb félelemből, izgalomból, kimerültségből, féltésből egy pillanat alatt változott minden a legnagyobb gyönyörré és boldogsággá. Köszönöm, hogy elmondtad, hogy ha fájdalmat csökkentünk akkor a katarzis is kisebb lesz, és szívből örülök, hogy nem kértem és így tisztán megélhettem minden pillanatát ennek a csodának. Leírhatatlanul gyönyörű emlékként marad meg bennem, bennünk! Külön köszönet a szülést követő aranyóráért – 2 óra volt, amiket a kisbaba a mellkasomon, szinte csak épp áttörölve, a férjem és én hármasban tölthettünk.[A kép nem létezik]

Köszönjük kedves Rita! Igazán elismerésre méltó az a szeretettel teli hozzáállásod az élethez, amit a hivatásod gyakorlása alatt megismerhettünk!

Csatoltan találsz 2 képet. Amin ketten vagyunk a Kicsivel, az a születése utáni első pillanatokban készült. Azt hiszem, átjön a képről a csoda érzése, amit átéltünk. A másik 1 hetesen készült.

Szeretettel,

Vera, Málna baba és Egon

 

This entry was posted in Kismamák szüléstörténetei. Bookmark the permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

= 3 + 0