Barnabi születése

Szüléstörténet

Már a dec. 3-i hétvégén éreztem, hogy változik valami. Kicsit lejjebb ment a hasam, s valami tisztulási folyamat szerűség is kezdetét vette. Ezt követte, hogy vasárnapról-hétfőre újra kijött rajtam a hasmenős vírus. Tudom, hogy az volt, mert abszolút más a vírusos és az öntisztulós hasmenés, és kimondottan kutyául voltam. Hétfő délutánra jobban lettem, de sokat keményedett a hasam. Igaz, közben jött egy szeles front is, úgyhogy nem csoda. Én kértem azért a Jó Istent, hogy most meg ne szüljek, mert úgy kimerített a hasmenős éjjel és ha a terhességgel nem is, de ezzel a vírussal egy aranyérre is szert tettem, ami nagyon fájt. Elképzelni nem tudtam volna, hogy így szüljek.
Szerencsére nem is lett semmi, a keddre virradó éjjelt egész nyugodtan töltöttem, s örültem, hogy a Mikulás reggelt itthon tölthetem, láthatom a fiúk örömét! Ellenben lelkileg teljesen kifordultam önmagamból idő közben, amíg hétfőn azt gondoltam, hogy a vírus miatt vagyok ilyen, kedden már éreztem, hogy ez inkább a közelgő szülés miatt van. Azon elsírtam magam, hogy Marcipán kétszer kért el valamit, egész délután a nővéremmel beszélgettem neten, s csak a szülésről tudtam társalogni, úgy beszűkült már a tudatom. Hisztis és érzékeny voltam, s csak akkor nyugodtam meg, amikor a rég várt vásárlást este elintéztük Zolival. Ugyan nem volt semmi létfontosságú, de valamiért én görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy elmenjek a DM-be és kedvezménnyel megvegyem a pelenkákat, rizstejeket, s ami még kell.
Este Zolinak még programja volt, tesóm kérte, hogy karácsonyi bevásárlásban segítsen, így érte ment el, hogy kocsival hazavigye. Akkor már furán éreztem a hasam, de máskor is volt ilyen, nem foglalkoztam vele. Fél 10 tájban, miután a fiúk már aludtak és Zoli hazaért, elkezdtem észrevenni, hogy ezek már fájások, nem sima feszülés. Néztem, s 7-8 percesek voltak. Ekkor beparáztam, valahogy úgy éreztem, hogy mégsem akarok még szülni, félni kezdtem a fájdalomtól, mert már ezek a 7-8 percesek is sokkal jobban fájtak, mint az előző szüléseimnél az 5 percesek. Talán ennek a lelki gátnak köszönhetően ritkulni kezdtek a fájások, s 10-12 percesek után úgy döntöttem, lefekszem aludni. Zoli izgult, lesz-e valami, de mondtam, hogy én még aludni szeretnék. Sajnos már nem tudtam. Folyton felébredtem a fájásra, s akkor már pisilnem is kellett, végül éjjel 2-kor feltűnt, hogy túl keveset alszom 2 fájás között, így figyelni kezdtem. 4-5 percesek voltak. 3-ig vártam, de nem erősödött, viszont 3-4 percesekké sűrűsödött. Kijöttem a nappaliba netezni, s bár már szültem kétszer, az interneten kezdtem el megkeresni, mik a szülés biztos jelei :D Ennyit a tapasztalatról :D Közben a fájások maradtak 3-4 percesek, egyenként 40-50mp-ig tartottak. 4-kor vettem egy melegvizes zuhanyt, hogy segítsen eldönteni, menni kell-e, de nem erősödtek akkor sem a fájások, viszont nem is múltak. Így végül felhívtam a szülésznőmet, aki szintén nem tudta telefonon megmondani, hogy ez biztos szülés lesz-e, mondta, hogy menjünk be és megnéz, de azt meg én nem akartam, úgyhogy abban maradtunk, hogy majd hívom, ha úgy érzem, s fél óra alatt beér.
Közben én végig azon imádkoztam, hogy ne álljanak le a fájások, ugyanakkor még húzzam ki 6-ig, mert nagyon szeretnék reggel elbúcsúzni a fiúktól. Elég ambvivalens érzések voltak, de a szervezetem és Barnabi is értették, mit szeretnék, mert visszafeküdtem aludni, s akkor sem múltak a fájások, csak 5 percesekké ritkultak, majd amikor újra felkeltem, akkor 4 percesek lettek. Úgy döntöttem, hogy ebből biztos bemenetel lesz, úgyhogy akkor már előkészülök a reggelre: elmosogattam, elkészítettem a fiúk kakaóját, gyógyszereit, a kekszet reggelire. Fél6-kor ébresztettem Zolit, hogy még reggelizzen meg, térjen magához, s aztán hívja fel anyuját. Szerencsénk volt, anyósom már munkában, így ébresztenünk sem kellett. Zoli hívott neki taxit, s fél7 előtt ideért. Addigra kezdtek erősebbek lenni a fájások, én pedig egyre nyugodtabb lettem, hogy nem téves riasztás ez. Gondolom a szervezetem és a lelkem tartotta vissza reggel6-ig a dolgot, amikor is már tudtam, hogy ideér anyósom és elköszönhetek a fiúktól. Ekkor tudtam magam igazán és aggodalom nélkül átadni a szülésnek.
Mire a mama ideért, már nagyon boldog és kiegyensúlyozott voltam, tudtam, hogy ma a karjaimba foghatom a kisfiamat, s ez olyan leírhatatlan békével és megnyugvással töltött boldogságot árasztott szét bennem, amit nem lehet kifejezni. Ekkor már meg-megálltam a fájások alatt és befelé figyeltem, élveztem, hogy fáj, mert tudtam, hogy ez jó. Felébresztettük a fiúkat, elköszöntem (Marcipán rögtön mamához rohant, Dani viszont örült, hogy ma kibújik Barnabi), felhívtuk a szülésznőmet, Ritát és elindultunk. A kórházba menet csodálatos volt az utazás. Igen, utazás volt, mert a 4 perces fájások egyre erősödtek, s én egyre jobban élveztem, hogy átélhetem és megélhetem a születés csodáját. Elképzeltem, ahogy tágulok, ahogy majd azon a nyíláson kibújik Barnabi, s így minden fájás a fájdalommal együtt csodaszép volt! 2 fájás között pedig nem bírtam letörölni a mosolyt az arcomról, s folyton azt mondogattam Zolinak, hogy mennyire boldog vagyok! Egyszer bizonytalanodtam el, hogy mi van, ha csak 2-3 cm-re vagyok nyitva, de Zoli rögtön mondta, hogy ha erre gondolok, így is lesz, úgyhogy átállítottam az agyam arra, hogy minimum 5 cm-re nyitva leszek, s milyen gyorsan kinn lesz már Barnabi.
Beértünk, Rita már benn volt. Rögtön megvizsgált. Először semmit nem mondott, kérte, hogy várjunk meg egy fájást. Ekkor újra aggódni kezdtem, hogy biztos alig nyíltam még, s azért nem mond semmit. Jött a fájás, megnézte a méhszájat, majd közölte, hogy 6-7cm, inkább 7 cm, s olyan jó puha, hogy hívja is az orvost. Kitörő örömmel jöttem ki a vizsgálóból, s mondtam Zolinak, hogy 7cm. Ő kérdezte, hogy az most jó? Mondtam, hogy 10-ből 7. Erre csak annyit közölt meglepődve, hogy „ejha”.
Kaptam szülőszobát, Zoli lement a cuccokért, átöltöztem a saját hálóingembe és beültem ctg-re. Ez nem volt túl jó, mert reggeli csúcsidőben tele volt kismamákkal, így nehéz volt befelé figyelnem, de igyekeztem kizárni a külvilágot, minden fájást csukott szemmel magamra koncentrálva mosolyogva megélni, s nagyon jó volt! Szerencsére nem is kellett sokat ott csücsülnöm, minden tökéletes volt, úgyhogy megbeszéltük Ritával, hogy burkot repeszt. Ez sem volt kellemetlen, csak az, hogy utána egy kis ideig betétet kellett odafognom. Nem akartam összezárt lábbal lenni, így Rita egy lepedőt terített a földre, s ahogy a fájások erősödni kezdtek, nem is vágytam sétálgatni. Álltam a lepedőn és Zoliba kapaszkodtam, kicsit néha beleguggoltam a fájásba, kicsit belenyomtam, az segített. Ahogy a korábbi szüléseimnél is, Zoli illata olyan megnyugtatást, a karja olyan biztonságot adott, hogy én elképzelni nem tudom, hogy lehet férj nélkül szülni. Nekem nem menne.
Negyed 9-kor volt a burokrepesztés, mondtam Zolinak, hogy 9-kor szeretnék a tolófájásoknál tartani. Ez nagyjából sikerült is, a dokim nem tudom, mikor ért be, de amikor megvizsgált, már elsimult volt a méhszáj és bő 8 cm. Egy kicsi pereme volt, de az a fiúknál is maradt. Ellenben emiatt kellett kicsit jobb- és bal oldalt fekve lennem, ami rémesen rossz volt. Valamiért a fájások nem voltak egyforma erősek, csak minden második volt a „belehalok és nem bírom ki” erősségű, s ez is nagyon sokat segített. Nem mintha a gyengébbek ne lettek volna nagyon erősek, de mégsem az a nem bírom elviselni típusúak. Sajnos a forgatás sem segített a méhszáj peremén, így amikor már annyira nyomnom is kellett, behívta Rita a dokit, aki 1 fájásra elmasszírozta a peremet, s közben Rita már készítette elő a gátvédelemhez, ami kellett. Én azon aggódtam, hogy elég gyorsan odakészítse, mert még egy ilyen fájást nem bírok ki, de szerencsére amikor a fájás jött, már nyomhattam. Nagyon nehéz volt, hogy nem nyomhattam végig erősen, mert akkor szakadtam volna, kérték, hogy csak fújjam a levegőt, s épp elég úgy. Nem éreztem úgy, hogy hű de jól menne, de mégis sikerült, mert nem szakadtam. A második tolófájásra ki is bújt Barnabi. Már 1 fájásra kirepült volna, konkrétan „visszatartani” kellett a nem nyomással, hogy sikerüljön a gátvédelem, s csak ezért lett 2 fájás belőle. Amikor kibújt, az felemelő érzés volt! Megszűnt minden fájdalom, rögtön sapit kapott és rám tették. Csak öleltem-öleltem, hihetetlen volt, hogy itt van, hogy pár órája még nem voltam abban sem biztos, hogy vajúdok, s erre már ölelem. Hiába már 3. baba, ugyanolyan felfoghatatlan érzés, hogy világra jön. Ez egy olyan csoda, amit nem lehet ép ésszel felérni, csak érezni.
Sajnos menet közben kismanó kitette a kezét, így bár a gátvédelem sikerült, belül kellett varrni 2 öltést, ami nagyon-nagyon fájt. Hiába az érzéstelenítő, így is rémes volt. Az segített, hogy már Barnabit öleltem, végig rajtam hagyták, a lepény megszülése és a varrás alatt is. Utána még volt egy kellemetlenség, amikor is nagyon elkezdtem vérezni, s összenyomkodták a hasam…, szülés után minden annyira intenzíven tud fájni, hihetetlen. De egyszer csak minden véget ért, jött egy ápoló aki kicserélte alattam a lepedőket tisztára, adott betétet, s onnan zavartalanul hármasban lehettünk. 1 órás volt Barnabi, amikor cicit kért, s szépen rá is cuppant. Zoli főleg egy fotelből nézett minket, szegény megszédült a szülés utánra, szerintem az adrenalin szintje eshetett le, mert akkor lett rosszul, amikor minden véget ért :D
Még fürdés után is visszahozta Rita Barnabit, s akkor is szopizott egyet, nagyon ügyes és édes volt! Ekkor már nem maradt sokáig, elvitték a gyerekosztályra, én pedig felkerültem a szobába. Pár órát egyedül töltöttem, mert nagyon sok vizet nyelt és hányt vissza, így megfigyelték, de délután már velem volt.
Összességében nagyon szép szülés volt! Az a háborítatlanság hiányzott csak belőle, ami Marcipánnál megadatott, tekintve, hogy őt éjjel szültem, amikor csend és béke honolt, most pedig a reggeli csúcsforgalomban elég nagy átjáróház és forgalom volt. Nem lehet minden tökéletes, ugyebár :D

This entry was posted in Kismamák szüléstörténetei and tagged , , , , , , . Bookmark the permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

= 5 + 3