Attribútum és szoptatás

Attribútum és szoptatás

   Mindenekelőtt ismételjük át, mi is az az attribútum.

A lexikonban ez áll: a képzőművészetben gyakran ábrázolt személyek (szentek stb.) állandó jelvénye, mely alapján felismerhetőkké válnak.Tárgy v. jelvény, amellyel együtt isteneket, szenteket ábrázolni szokás, hogy azonosíthatók legyenek. Ilyen például a kulcs, amelyet Szent Péter a kezében tart, és ezzel egy ismeretlen arcú szentképről is azonnal tudjuk, hogy ő a Mennyország kapujának őre. Vehetnénk példának akár Szent Andrást, akit rövid szárú kereszttel és halakkal  ábrázolnak a kereszthalálra és a halász mesterségére utalva.

Kérdezheti az olvasó, mire ez a rögtönzött művészettörténet óra.

Nem tetszik, hogy a vizuálisan jól megtervezett világunkban a kisbaba attribútuma a cumisüveg lett.

Cumisüveg található az összes pólyásbabás játékkészlet darabjai közt. Még olyan is akad, amelyikbe a cumisüveg-melegítő műanyag mása is belekerül.

Történt pedig, hogy médiavilágunk valamelyik üdvöskéjének kisbabájáról esett szó az X kereskedelmi tévében. Ő pedig boldogságtól remegő hangon elmondta, hogy a szülés /esetünkben császármetszés/ mennyire csodálatos volt, mekkora ajándék a kisbaba az életében.

És hát ez így is van jól.

Ebben nem is kételkedem, magam is négyszeres anya vagyok, a hüvelyi szülős fajtából.

De amiről a kisbabák attribútuma a gondolataimba fészkelte magát az, hogy a boldogságtól sugárzó tévébeli kismama ekkor a mellette álló babakocsihoz hajol, megszólítja kisbabáját, aki alig néhány hete született, és cumisüveget vesz elő és a babakocsiban fekvő babájába tölti.

Se ki nem veszi, se meg nem öleli, hogy a szoptatásról már ne is szóljak.

És az olvasó megint kérdez: mi dolgom ezzel az anyasági képpel? Mindenkinek a maga ügye, hogy hogyan táplálja a kisbabáját.

Tényleg, a magáé. Nincs olyan felnőtt, aki számon kérné az édesanyját, hogy annak idejét őt miért nem szoptatta.

Amiért tollat ragadok az az a veszély, amelyet nem tudok kisebbíteni: a médiaszereplők bizonyos rétegeknek mintát adnak viselkedésükkel. Úgy szeretnének öltözködni, olyan frizurát hordani, úgy élni, mint ők. És esetleg ugyanúgy nem szoptatni, ugyanúgy a babakocsiba cumisüveggel a babát megtölteni…tápszerrel.

Tudom, hogy az újszülöttbabás játékkészletek mellé nem lehet szoptatós játékmelltartót mellékelni, ezzel jelezve az ovis korú kislányoknak, hogy a szoptatás való a babáknak, de az obligát cumisüveg elhagyásával legalább belsővé válhatna– interiorizálódhatna – hogy a cumisüveg  NEM elválaszthatatlan tartozéka/attribútuma a kisbabának.

Ezt a médiának tiszteletben kellene tartania, csakúgy, mint azt a tiltást és szabályzást, hogy a képernyőn nem láthatunk semmilyen médiaszereplőt, politikus cigarettával a kezében. És ezt ugyanolyan beidegzéstől ,belsővé válástól / interiorizációtól való félelmében hozták a médiaügyekért felelős emberek.

Mikor érjük el végre azt, hogy bárki is jelzi ennek a jelenségnek hátrányos hatását, netán még törvénybe is fogalmazza?

 

This entry was posted in Olvasósarok and tagged , . Bookmark the permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

= 3 + 8