Ákos-napi írás 1995-ből

1995.febr.27.Ákos-nap

 

 

Maradt még az esti teregetésből egypár törülköző, pelenka, abrosz. Ezeket kiteregetem a rácsos ágyacskákra. Úgyis köhögnek, ez majd párásít, oldja a hurutot. Amint belépek, megcsapja az orromat a mentolos illat: kis mellkasukról, nyakacskájukról párolog Kicsifiam-szaggal, Kicsilányom-szaggal keveredve valami csudás elegyet kever. Ez az a szag, amitől az embernek elindul a tejelválasztása, muszáj lenne ölelni őket. Ehelyett betakarom a puha talpacskájukat az alóluk kirángatott takaróval, a cumit kezük ügyébe helyezem, ha butaságot álmodva kapaszkodót keresnek, meglegyen.

A két nagynál nemhogy teregetni, de még egy tűt elejteni sem lehetne.”Mama, ezt azért nem rakom el, mert holnap játszani fogok vele, ezt meg azért, mert tegnap játszottam vele, Ezt meg, nézd, ma építettem. Ugye szép? Kár volna elrakni!” hallom az esti hangjukat, amint magyarázzák a bizonyítványukat. És hogy ma miért voltam megint engedékeny? Mert olyan helyesen játszottak együtt. Ritka a két nagy  közt az ilyen nagy összhang. Náluk csak játékban lehetséges. Na igen. Játszani ragyogóan tudnak együtt. Az élet “komoly” dolgaiban mint a kutya és a macska.

Vacsora után, míg fogat mostak, lerohantam a szemétlapáttal és a pelenkásvödörrel az udvarra egy kis termőföldet hozni, kis tőzeget, hogy a környezetismeret kisötöse  Nagylánykámnak meglegyen babcsíráztatásból, snittling vetésből, virágmag-ültetésből. Most egyszerre mindkét testvér virágokat akar a szobájába. Ami szép, gondozni lehet, csak nekik zöldell. Na de hová? A Lego-repülők, helikopterek és egyéb égi csodák közé? Vagy a babaház helyére? Esetleg a cigarettásdoboz-gyűjtemény kellős közepébe? Vagy hova a csudába? Nekem már elképzelésem sincs. Nekik meg mindenről van. Majd kisegítenek.

A vacsoraedényt rendbe rakom, bár ők hordták le az asztalt, nekem kell elrendeznem. Itt van a hat tányér. Papa éjszakára ment, a hatodik teríték Jézus Krisztusé, vagy azé, aki vacsora közben toppan be, és a Fiúistent vendégelhetjük meg általa.

Elmosogatok. Még a ruhák, tagnapiak, holnapiak! Elrakodni a vízi-csatateret a fürdőszabában és kész.

Kész ez a mai nap is, teljessé vált a takaróigazítással, homloksimítással és a köszönettel, hogy ők vannak, egészségesek, tudnak szeretni, hinni, reménykedni, ölelni.

Uram, vedd ezt az írásomat esti imádságnak! Félek, hogy mire ágyba zuhanok, rámtelepszik az álom, hozzád könyörögni türelemért, békességért már nem lesz erőm. Amen.

 

This entry was posted in Olvasósarok. Bookmark the permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

= 5 + 2